Melyek Sigmund Freud legfontosabb hiedelmei? 12 kulcsfontosságú eszméje

Sigmund Freud az osztrák pszichológia úttörője volt, aki örökre megváltoztatta az emberi elméről és a szexualitásról alkotott elképzeléseinket.

Freud elfojtással, kivetítéssel, védekező mechanizmusokkal kapcsolatos elképzelései mind a mai napig hatással vannak a pszichológia és a személyiségfejlesztés területére.

Íme, Freud 12 legfontosabb és legbefolyásosabb gondolata.

Freud 12 kulcsgondolata

1) Az élet egy alapvető küzdelem a szex és a halál között.

Freud úgy vélte, hogy van bennünk egy alapvető konfliktus a szex és a halál között.

A két legmélyebb késztetésünk a szex és a szaporodás, valamint az, hogy örökké a halálban pihenjünk.

Freud úgy vélte, hogy a libidónk mindig háborúban áll a "nirvána elvével" vagy a semmi utáni vágyakozással.

Freud bonyolultabb elméletei az egóról, az id-ről és a szuperegóról, valamint a tudatos és tudattalan elméről mind ebből az alapelméletből erednek.

Freud szerint a legmélyebb természetünkben benne van, hogy egy részünk meg akar halni, egy részünk pedig szexelni akar.

2) A gyermekkori szexuális fejlődés mindenre hatással van az életben

A freudi elmélet szerint a legfontosabb dolgok, amelyek a későbbi felnőttkori személyiségedet és pszichológiai problémáidat alakítják, már gyerekkorodban megtörténnek.

Freud szerint a csecsemők és a gyerekek öt szakaszban mennek keresztül a pszichoszexuális fejlődésen, ahol a fiatal az adott testrész érzéseire összpontosítva érzi magát. Ezek a következők:

• A szóbeli szakasz
• Az anális szakasz
• A fallikus vagy klitorális szakasz
• A látens szakasz, amikor a szexuális energia átmenetileg lecseng.
• És a nemi szervi szakasz, amikor az érdeklődés közvetlenül a nemi szervekre és azok szexuális és hulladékkiválasztó funkcióira irányul.

Freud szerint e szakaszok bármilyen megszakítása, akadályozása vagy torzulása elfojtáshoz és problémákhoz vezet.

Ha egy fejlődési szakasz nem fejeződik be, vagy bűntudattal, visszaéléssel vagy elfojtással jár, a fejlődő egyén "megreked" abban a szakaszban.

A későbbi felnőttkori viselkedések fizikailag és pszichésen is összefüggésbe hozhatók a frusztrált fejlődési fázissal.

Freud szerint például valaki, aki az anális szakaszban ragadt, lehet anális retentív vagy anális expulzív.

Az anális retentív embereket a bilire szoktatás során túlságosan is ellenőrizhették és megszégyeníthették, és felnőttként megszállott és szervezési fixációkkal nőhettek fel.

Az anális kilökődésre hajlamos egyének esetleg nem kaptak elég bilioktatást, és felnőve úgy érezhetik, hogy az élet túlterhelt és nagyon szervezetlen.

3) A legtöbb mély motivációnk és késztetésünk a tudatalattinkból származik.

Freud úgy vélte, hogy nagyrészt a tudattalanunk irányít bennünket.

Elménket egy jéghegyhez hasonlította, amelynek legfontosabb részei és rejtett mélységei a felszín alatt vannak.

A tudatalattink szinte mindent irányít, amit teszünk, de általában nem vagyunk tudatában, és elnyomjuk a jeleit és tüneteit, amikor azok felbukkannak.

Ahogy Saul McLeod pszichológiaprofesszor írja:

"Itt rejlenek azok a folyamatok, amelyek a legtöbb viselkedés valódi okai. Mint egy jéghegy, az elme legfontosabb része az, amit nem láthatsz.

A tudattalan elme a primitív kívánságok és impulzusok tárolóhelyeként, "üstjeként" működik, amelyet a tudatalatti előtti terület tart kordában és közvetít."

4) A pszichológiai problémák elfojtott vágyakból vagy traumákból erednek.

Freud nézete szerint a civilizáció maga megköveteli, hogy elnyomjuk valódi és ősi vágyainkat.

Freud szerint elfogadhatatlan vágyakat vagy kényszereket nyomunk el, és különböző módokon próbáljuk leküzdeni a traumát, ami végül a mentális betegségek különböző formáihoz vezet.

Az elfojtott vágyak és traumák kezelésének elmulasztása perverzióhoz, neurózishoz és zavart állapothoz vezet, és a legjobban pszichoanalízissel és álomértelmezéssel kezelhető.

Tudattalan vágyaink erősek, és az id mindent meg akar tenni, ami szükséges ezek teljesítéséhez, de a superego az etika és a nagyobb jó követése mellett kötelezte el magát.

Ez a konfliktus mindenféle pszichológiai zűrzavarhoz vezet.

Freud szerint az egyik legfőbb elfojtott vágy az Ödipusz-komplexus.

5) Az Ödipusz-komplexus mindenkire igaz, de nemenként eltérő.

Freud hírhedt Ödipusz-komplexusa azt állítja, hogy minden férfi mélyen a tudatalatti szintjén az anyjával akar szexelni és az apját megölni, és hogy minden nő az apjával akar lefeküdni és megszabadulni az anyjától.

E vágy kielégítésének legfőbb akadályai a szuperego erkölcsi hatása és a büntetéstől való félelem.

A férfiak esetében a tudatalatti kasztrációs szorongás a félelem és az elkerülő viselkedés nagy részét meghatározza.

A nők számára a tudatalatti péniszirigység ősi szinten motiválja őket arra, hogy elégtelennek, szorongónak és alkalmatlannak érezzék magukat.

Freud már a maga idejében is ismerte azokat a kritikákat, amelyek szerint elméletei túlságosan sokkolóak és szexuálisak.

Ezt azzal magyarázta, hogy az emberek egyszerűen nem hajlandóak elfogadni a kemény igazságot a lelkünk rejtett - és néha csúnya - mélységeiről.

6) A kokain a mentális betegségek egyik legjobb gyógymódja lehet

Freud kokainfüggő volt, aki hitt abban, hogy a drog csodaszer lehet a pszichológiai problémákra.

A kokain a 30-as éveiben keltette fel Freud figyelmét - vagy inkább orrát -, amikor beszámolókat olvasott arról, hogy a hadseregben sikeresen használták a kokaint, hogy a katonákat energiával töltsék fel és motiválják őket, hogy extra mérföldeket tegyenek meg.

Elkezdte feloldani a kokaint egy pohár vízben, és úgy találta, hogy ez nagy energiabomba volt, és látványos hangulatba hozta.

Bingó!

Freud elkezdett orrcukrot adni barátainak és új barátnőjének is, és írt egy tanulmányt, amelyben dicsérte a "mágikus anyagot" és annak állítólagos képességét a trauma és a depresszió gyógyítására.

Nem volt azonban minden napfény és rózsa.

Freud kísérlete, hogy kokainnal próbálta meg barátját, Ernst von Fleischl-Marxow-t leszoktatni egészségtelen morfiumfüggőségéről, nem egészen úgy sikerült, ahogy várták, mivel Marxow ehelyett a kokain rabja lett.

Freud lelkesedése kezdett megfőni, ahogy a kokain sötét oldala egyre inkább bekerült a hírekbe, de ő maga még jó néhány évig szedte fejfájásra és depresszióra.

Freud elméletét a kokain gyógyító hatásáról ma széles körben elutasítják és kigúnyolják, bár ma már hasonló kábítószer-osztályokat, például a ketamint is támogatják a depresszió és a mentális betegségek enyhítésére.

7) Freud úgy vélte, hogy a beszélgetéses terápia jobban működik, mint a hipnózis.

Freud a húszas éveiben Bécsben orvosi egyetemre ment, és fontos munkát végzett az agyműködés és a neuropathológia kutatásában.

Közeli barátságot kötött egy Josef Breuer nevű orvossal, aki szintén érdeklődött a neurológia iránt és részt vett benne.

Breuer elmondta, hogy a hipnózissal sikeresen dolgozott, hogy pozitív eredményekhez vezessen a súlyos szorongásban és neurózisban szenvedő betegeknél.

Freud lelkes volt, és ez az érdeklődés a hipnózis iránt csak fokozódott, miután Párizsban Jean-Martin Charcot neurológusnál tanult.

Freud azonban végül úgy döntött, hogy a szabad asszociációs beszélgetés-terápia eredményesebb és hasznosabb, mint a hipnózis.

Ahogy Alina Bradford megjegyzi:

"Rájött, hogy a hipnózis nem működik olyan jól, mint remélte.

Ehelyett egy új módszert dolgozott ki, hogy az embereket rávegye a szabad beszélgetésre. A pácienseket hátradőlésre kényszerítette egy kanapén, hogy kényelmesen érezzék magukat, majd azt mondta nekik, hogy beszéljenek arról, ami eszükbe jut."

8) Freud úgy vélte, hogy alapvetően mindannyian háborúban állunk önmagunkkal.

Freud felfogása emberi identitásunkról két fő részre oszlott: a tudatos és a tudattalan részre.

Tudattalan részünket id-nek nevezte: önmagunk szűkölködő és követelőző aspektusa, amely nem törődik az etikával vagy mások tiszteletével.

Az id azt akarja, hogy vágyai teljesüljenek, és szinte bármit megtesz ennek érdekében.

Aztán ott van az ego, egyfajta kapuőr az id számára, amely ellenőrzi a vadabb impulzusokat és vágyakat, és megpróbálja logikusan eldönteni, hogy melyik illik az identitásunkhoz és küldetésünkhöz. Az egónak is vannak erős vágyai, de ezeket a realizmussal egyensúlyozza ki.

Aztán ott van a szuperego, a pszichénk erkölcsi része, amelyet sokan alapvetően a lelkiismeretként értelmeznek.

Azoknál az egyéneknél, akik mentálisan jól vannak, az ego megtalálja a módját, hogy sikeresen közvetítsen az id és a szuperego között. Ez tart minket az életben való túlélés és a katasztrofális helyzetek elkerülése érdekében.

De amikor az egónkat elnyomja a belső konfliktus, gyakran vezet ahhoz, amit Freud védekező mechanizmusoknak nevezett.

Ezek közé tartozik a kiszorítás (a düh vagy a szomorúság másra hárítása, amit egy másik helyzetben tapasztaltál), a kivetítés (vádolsz vagy kirohansz valakit azzal a viselkedéssel, amivel vádolod) és a tagadás (a valóság tagadása, mert az fájdalmas).

Ahogy Sheri Jacobson filozófiai és pszichológiai író fogalmaz:

"Freud azt állította, hogy az egészséges egyéneknél az ego jó munkát végez a psziché e két részének szükségleteinek kiegyensúlyozásában, azonban azoknál, ahol az egyik rész dominál, az egyén küzd és problémák alakulnak ki a személyiségben."

9) Az álmok bepillantást engednek a tudatalatti függönye mögé.

Freud úgy vélte, hogy az álmok ritka betekintést nyújtanak a tudatalattink mögé.

Míg mi általában elfojtjuk a túlságosan fájdalmas dolgokat vagy a tudattalan vágyakat, az álmok lehetőséget adnak arra, hogy különböző formákban, többek között szimbólumok és metaforák formájában megjelenjenek.

Kendra Cherry írja:

"Freud úgy vélte, hogy az álmok tartalmát két különböző típusra lehet bontani. Az álom manifeszt tartalma magában foglalja az álom tényleges tartalmát - az álomban szereplő eseményeket, képeket és gondolatokat."

10) Freud úgy vélte, hogy neki van igaza, és nem érdekelte más vélemények.

Freud nagyra tartotta magát.

Úgy vélte, hogy az elméleteivel szembeni ellenállás azoktól származik, akik többnyire nem elég intelligensek ahhoz, hogy megértsék, vagy túlságosan elnyomottak ahhoz, hogy elismerjék, hogy igaza van.

Benjamin Plackett a Live Science számára írt cikkében, amelyben elmagyarázza, hogy Freud miért téved többnyire és miért elavult, Freud tudománytalan megközelítését tárgyalja.

"Egy elmélettel kezdte, majd visszafelé haladt, olyan részleteket keresett, amelyek megerősítették a hitét, majd agresszívan elutasított mindent, ami megkérdőjelezte ezeket az elképzeléseket...

Freud tudósnak adta ki magát. Nagyon érzékeny volt az ellenvetésekre, és egyszerűen kinevetett egy ellenvetést, és azt állította, hogy az azt megfogalmazó személy pszichésen beteg."

Ha nem ért egyet azzal, amit ebben a cikkben írok, akkor bizonyára akut neurózisban szenved.

Ez egy olyan partitrükknek tűnik, amely elég gyorsan megunható, de talán a 19. századi Bécsben jól működött.

11) Freud úgy gondolta, hogy a nők gyengék és butábbak, mint a férfiak.

Freudot a modern pszichológiában gyakran kritizálták a nőkről alkotott nézetei miatt.

Annak ellenére, hogy Freudra számos független gondolkodású és úttörő női gondolkodó és egyéniség volt hatással és vette körül, egész életében fenntartotta a nőkkel kapcsolatos szexista és lekezelő nézeteit.

"A nők ellenzik a változást, passzívan fogadnak, és nem tesznek hozzá semmit a sajátjukból" - írta Freud 1925-ben.

Ez akár egy dühös MGTOW poszt is lehetne egy olyan férfitól, aki gyűlöli a nőket, és mérgező, értéktelen tárgyaknak tekinti őket, amelyeket jobb elkerülni.

Gyerünk, Sigmund. Tudsz te jobbat is, ember.

Nos, valójában nem tudsz, mert halott vagy...

De tudunk ennél jobbat is.

Freud elképzelése, miszerint a nők gyenge, szellemileg alsóbbrendű kellékek, akik úgy szívják magukba a traumát, mint egy szivacs, és úgy kell velük bánni, mint a háziállatokkal, a legjobb esetben is lekezelő.

12) Freudnak lehetett egy titkos elmélete, amelyet elrejtett a világ elől.

Freud meggyőződésének egyik nem túl ismert aspektusa, hogy sok szakértő szerint az Oidipusz-komplexus elmélete nem az ő eredeti elmélete volt.

Valójában úgy tartják, hogy Freud felfedezte, hogy a fiatal nők szexuális zaklatása nagyon gyakori volt női páciensei körében.

Ez a felfedezés óriási botrányt okozott a közösségben, ezért egyesek úgy vélik, hogy Freud ezért "univerzalizálta" elméletét, hogy ne tűnjön úgy, mintha az a helyi közösségére irányult volna, vagy mintha az ő konkrét páciensei felett ítélkezne.

Az Internet Encyclopedia of Philosophy szerint:

"Állítólag Freud valóban tett egy valódi felfedezést, amelyet kezdetben kész volt felfedni a világ előtt.

A reakció, amellyel találkozott, azonban olyan kegyetlenül ellenséges volt, hogy elfedte eredményeit, és helyette a tudattalanról szóló elméletét ajánlotta fel...

Amit felfedezett, az a gyermekek, különösen a fiatal lányok (a hisztériások túlnyomó többsége nő) szexuális zaklatásának rendkívüli elterjedtsége volt, még a tisztes XIX. századi Bécsben is".

Freud visszatekintve: komolyan kell-e vennünk őt?

Freud számos elméletét széles körben diszkreditálták, és nem veszik komolyan.

Ugyanakkor még mindig az emberi elme és a szexualitás tanulmányozásának óriása, akinek gondolatait továbbra is tanítják az egyetemeken világszerte.

Miért tanulunk Freudról, ha annyi mindenben tévedett? Ez a videó sok jó meglátást nyújt Freud munkásságának értékéről, annak tévedései és pontatlanságai ellenére.

Bár a pszichológia továbblépett Freudtól, még mindig fontos, hogy foglalkozzunk vele, ha ma is meg akarjuk érteni a pszichológiát és a terápiát.