Tartalomjegyzék
Egy kutatás szerint a magas intelligenciájú emberek szeretnek egyedül lenni.
A tudósoknak elég jó elképzelésük van arról, hogy mi teszi boldoggá az embereket. A testmozgás köztudottan csökkenti a szorongást és segít ellazulni. A közösségi média használatának csökkentése javítja az érzelmi jólétet. A természetben való tartózkodás örömet okoz nekünk.
És a legtöbb ember számára a barátok társasága elégedetté tesz minket.
A barátok boldogabbá tesznek, hacsak nem vagy nagyon intelligens.
Ezt az igen meglepő állítást kutatások támasztják alá. Egy, a The British Journal of Psychology , Norman Li és Satoshi Kanazawa megmagyarázza, hogy a magas intelligenciájú emberek miért tapasztalnak alacsonyabb életelégedettséget, ha gyakrabban szocializálódnak barátaikkal.
Eredményeiket az evolúciós pszichológiára alapozták, azt sugallva, hogy az intelligencia az egyedi kihívások megoldására szolgáló tulajdonságként fejlődött ki. Egy csoport intelligensebb tagjai jobban meg tudták oldani a problémákat egyedül, anélkül, hogy barátaik segítségére szorultak volna.
Ezért a kevésbé intelligens emberek boldogabbak voltak, ha barátokkal voltak, mivel ez segített nekik a kihívások megoldásában. Az intelligensebb emberek viszont boldogabbak voltak egyedül, mivel egyedül is meg tudták oldani a kihívásokat.
Merüljünk el mélyebben a kutatási tanulmányban.
Hogyan befolyásolja az intelligencia, a népsűrűség és a barátság a modern boldogságot?
A kutatók 15 197, 18 és 28 év közötti ember válaszainak elemzése után jutottak erre a következtetésre. Adataikat a National Longitudinal Study of Adolescent Health (Nemzeti hosszmetszeti tanulmány a serdülők egészségéről) keretében kapták, amely felmérés az életelégedettséget, az intelligenciát és az egészséget méri.
Az egyik legfontosabb eredményükről az Inverse számolt be: "Az adatok elemzése során kiderült, hogy a sűrű embertömegek között való tartózkodás jellemzően boldogtalansághoz, míg a barátokkal való szocializálódás jellemzően boldogsághoz vezet - kivéve, ha az adott személy magas intelligenciával rendelkezik".
Így van: a legtöbb ember számára a barátokkal való társalgás a boldogság növekvő szintjét eredményezi. Hacsak nem vagy igazán okos ember.
A "boldogság szavanna-elmélete"
A szerzők megállapításaikat a "boldogság szavannaelméletével" magyarázzák.
Mi az a "boldogság szavannaelmélete"?
Arra az elképzelésre utal, hogy agyunk biológiai evolúciójának nagy részét akkor végezte, amikor az emberek a szavannákon éltek.
Akkoriban, több százezer évvel ezelőtt az emberek ritkás, vidéki környezetben éltek, ahol nem volt jellemző, hogy idegenekkel találkoztak volna.
Ehelyett az emberek akár 150 különböző emberből álló csoportokban, szoros kötelékben éltek.
Alacsony sűrűségű, magas szociális interakció.
A boldogság szavannaelmélete szerint az átlagember boldogsága olyan körülményekből ered, amelyek ezt az ősi szavannát tükrözik.
Az elmélet az evolúciós pszichológiából származik, és azt állítja, hogy az emberi agyat nagyrészt a környezet feltételei alapján tervezték, és azokhoz alkalmazkodott, mielőtt létrehoztuk volna a mezőgazdasági alapú társadalmat. Ezért a kutatók szerint az agyunk nem alkalmas arra, hogy megértse a modern társadalom egyedi körülményeit, és reagáljon rájuk.
Lásd még: Hogyan legyél mélyen gondolkodó: 7 tipp, hogy jobban használd az agyadatEgyszerűbben fogalmazva, az evolúciós pszichológia feltételezi, hogy testünk és agyunk vadászó-gyűjtögetőkké fejlődött. Az evolúció lassú ütemben halad, és nem érte utol a technológiai és civilizációs fejlődést.
A kutatók két olyan kulcsfontosságú tényezőt elemeztek, amelyek egyedülállóak a mai korban:
- Népsűrűség
- Milyen gyakran szocializálódnak az emberek a barátaikkal
A kutatók szerint a modern korban sokan élnek nagyobb népsűrűségű helyeken, mint őseink tették. Emellett sokkal kevesebb időt töltünk barátainkkal, mint őseink tették.
Ezért, mivel agyunk úgy fejlődött ki, hogy a legjobban alkalmazkodjon a vadászó-gyűjtögető életmódhoz, a legtöbb ember manapság boldogabb lenne, ha úgy élne, ahogy az természetesebb számára: kevesebb emberrel lenne együtt, és több időt töltene a barátaival.
A kutatók azonban egy érdekes javaslatot tettek.
A kutatók szerint ez nem vonatkozik a magas intelligenciájú emberekre.
Az intelligens emberek alkalmazkodtak
Amikor az emberiség a nagymértékben városiasodott környezetre váltott, ez mélyrehatóan befolyásolta kultúránkat.
Az emberek már nem csak ritkán érintkeztek idegenekkel, hanem állandóan ismeretlen emberekkel.
A városi területek még mindig sokkal stresszesebbnek bizonyulnak az élet szempontjából, mint a vidéki környezet.
Tehát a magas intelligenciájú emberek alkalmazkodtak. Hogyan alkalmazkodtak?
Azzal, hogy vágyik a magányra.
"Általánosságban elmondható, hogy az intelligensebb egyedek nagyobb valószínűséggel rendelkeznek "természetellenes" preferenciákkal és értékekkel, amelyekkel őseink nem rendelkeztek" - mondja Kanazawa. "Az olyan fajok számára, mint az ember, rendkívül természetes, hogy keresik és vágynak a barátságokra, és ennek eredményeként az intelligensebb egyedek valószínűleg kevésbé keresik ezeket".
Azt is megállapították, hogy a magas intelligenciájú emberek úgy érzik, hogy nem profitálnak annyira a barátságokból, mégis szocializálódnak. gyakrabban mint a kevésbé intelligens emberek.
A magas intelligenciájú emberek ezért a magányt használják arra, hogy a nagy stresszel járó városi környezetben való szocializálódás után újraindítsák magukat.
Alapvetően a magas intelligenciájú emberek a városi környezetben való túlélés érdekében fejlődtek ki.
Beszéljünk az intelligens emberekről
Mit értünk az alatt, amikor "intelligens emberekről" beszélünk?
Az intelligencia mérésének egyik legjobb eszköze az IQ. Az átlagos IQ körülbelül 100 pont.
A tehetséges vagy magas intelligencia 130 körüli értéket jelent, ami 2 standard eltérés az átlagtól.
A lakosság 98%-ának 130 alatti az IQ-ja.
Ha tehát egy magas intelligenciájú személyt (130 IQ) egy szobába teszünk 49 másik emberrel, akkor nagy az esélye annak, hogy a magas intelligenciájú személy lesz a legokosabb a szobában.
Ez mélységesen magányos élmény lehet. "A madarak egy tollból vannak." Ebben az esetben a madarak többségének IQ-ja 100 körül lesz, és természetesen vonzódni fognak egymáshoz.
A magas intelligenciájú emberek viszont azt fogják tapasztalni, hogy nagyon kevés olyan ember van, aki egyszerűen osztja az intelligenciaszintjüket.
Ha nincs olyan sok ember, aki "megérti", természetes lehet, hogy jobban szeretsz egyedül lenni.
Annak a kutatási eredménynek a magyarázata, hogy a magas intelligenciájú emberek szeretnek egyedül lenni.
A kutatók számára a legfontosabb kérdés az, hogy az ember miért alkalmazkodott az intelligencia minőségéhez.
Az evolúciós pszichológusok úgy vélik, hogy az intelligencia új problémák megoldására szolgáló pszichológiai tulajdonságként fejlődött ki. Őseink számára a barátokkal való gyakori kapcsolat szükségszerűség volt, amely segítette őket a túlélés biztosításában. A magas intelligencia azonban azt jelentette, hogy az egyén egyedülálló módon képes volt megoldani a kihívásokat anélkül, hogy más segítségére lett volna szüksége. Ez csökkentette számukra a barátságok fontosságát.
Ezért a magas intelligencia jele, ha valaki képes a csoport segítsége nélkül megoldani a kihívásokat.
Történelmileg az emberek körülbelül 150 fős csoportokban éltek; a szokásos neolitikus falu körülbelül ekkora volt. A sűrűn lakott városi városok viszont a feltételezések szerint elszigetelődést és depressziót idéznek elő, mivel megnehezítik a szoros kapcsolatok ápolását.
Ugyanakkor egy forgalmas és elidegenítő hely kevésbé van negatív hatással az intelligensebb emberekre. Ez megmagyarázhatja, hogy a nagyon ambiciózus emberek miért vonzódnak a vidéki területekről a városokba.
"Általánosságban elmondható, hogy a városiak átlagosan magasabb intelligenciával rendelkeznek, mint a vidékiek, valószínűleg azért, mert az intelligensebb egyének jobban tudnak a nagy népsűrűségű, "természetellenes" környezetben élni" - mondja Kanazawa.
Ez nem jelenti azt, hogy ha szeretsz a barátaiddal lenni, akkor nem vagy magas intelligenciájú.
Fontos megjegyezni, hogy a kutatási eredményekben szereplő korreláció nem jelent ok-okozati összefüggést. Más szóval, ezek a kutatási eredmények nem azt jelentik, hogy ha szeretsz a barátaiddal lenni, akkor nem vagy magas intelligenciájú.
Míg a magas intelligenciájú emberek alkalmazkodtak ahhoz, hogy jobban érezzék magukat a nagy népsűrűségű területeken, a magas intelligenciájú emberek "kaméleonok" is lehetnek - olyan emberek, akik sokféle helyzetben jól érzik magukat.
Ahogy a kutatók megállapították:
"Ennél is fontosabb, hogy az életelégedettség fő összefüggései a népsűrűséggel és a barátokkal való szocializációval szignifikánsan kölcsönhatásban vannak az intelligenciával, és az utóbbi esetben a fő összefüggés megfordul a rendkívül intelligensek körében. Az intelligensebb egyének alacsonyabb életelégedettséget tapasztalnak a barátokkal való gyakoribb szocializációval.".
A kutatás egyik legfontosabb tanulsága az lehet, hogy ezt alkalmazd az életedben lévő magányosokra. Csak azért, mert valaki szeret egyedül lenni, még nem jelenti azt, hogy magányos. Lehet, hogy egyszerűen csak rendkívül intelligens és képes egyedül megoldani a kihívásokat.
Intelligencia és magány
Csak azért, mert valaki szeret egyedül lenni, még nem jelenti azt, hogy magányos.
Tehát az intelligencia és a magányosság összefügg? Az intelligens emberek magányosabbak, mint az átlagemberek?
Nem egyértelmű, de az biztos, hogy az intelligens emberek érzékenyebbek a nyomásra és a szorongásra, ami magányt okozhat.
Alexander Penny, a MacEwan Egyetem munkatársa szerint a magasabb IQ-jú egyének hajlamosabbak nagyobb arányban szenvedni a szorongástól, mint az átlagos IQ-júak.
Ezek a szorongások gyakrabban gyötörték a magas IQ-jú egyéneket a nap folyamán, ami azt jelenti, hogy a szorongásokon folyamatosan rágódtak. Ez az intenzív szorongás szociális elszigetelődést okozhat, ami azt jelenti, hogy a magasabb IQ-jú egyének a szorongásuk tüneteként magányosak is lehetnek.
Vagy lehet, hogy az elszigeteltségükkel próbálják kezelni a szorongásukat. Lehet, hogy a társas helyzetek eleve szorongást okoznak nekik.
Egyedül, mint egy okos ember
Van egy másik oka is annak, hogy az okos emberek hajlamosak élvezni az egyedüllétet.
Ha az okos emberek egyedül vannak, valószínűleg produktívabban tudnak dolgozni.
Az emberek általában úgy működnek jól csoportokban, hogy kollektív erősségeiket felhasználva ellensúlyozzák az egyéni gyengeségeket.
Az okos emberek számára a csoportban való részvétel lelassíthatja őket. Frusztráló lehet, ha te vagy az egyetlen, aki látszólag felfogja a "nagy képet", miközben mindenki más nem tudja abbahagyni a részleteken való civakodást.
Az intelligens emberek tehát gyakran inkább egyedül vágnak bele a projektekbe, de nem azért, mert nem szeretik a társaságot, hanem mert úgy gondolják, hogy így hatékonyabban végzik el a projektet.
Ez arra utal, hogy a "magányos magatartásuk" néha az intelligenciájuk hatása lehet, nem feltétlenül preferencia.
A magányosság pszichológiája Carl Jung szerint
Amikor megismerjük ezeket a kutatási eredményeket, csábító, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan vonatkoznak ezek Önre és az Ön életére.
Személy szerint sokáig csodálkoztam, hogy miért szeretek egyedül lenni, és miért nem élvezem annyira a társasági életet. Ezért arra a következtetésre jutottam - miután elolvastam ezt a kutatást -, hogy azért szeretek egyedül lenni, mert talán magas intelligenciával rendelkezem.
De aztán rábukkantam erre a zseniális idézetre Carl Jungtól, és segített megérteni a magányomat másképp:
"A magány nem abból fakad, hogy nincsenek emberek körülöttünk, hanem abból, hogy nem tudjuk közölni a számunkra fontosnak tűnő dolgokat, vagy hogy bizonyos nézeteket vallunk, amelyeket mások elfogadhatatlannak tartanak."
Carl Jung átalakult pszichiáter és pszichoanalitikus volt, aki megalapította az analitikus pszichológiát. Ezek a szavak ma már nem is lehetnének aktuálisabbak.
Ha képesek vagyunk őszintén kifejezni magunkat, akkor hitelesen tudunk kapcsolódni egymáshoz. Ha nem, akkor egyszerűen csak egy homlokzatot élünk, ami miatt elszigeteltnek érezzük magunkat.
Sajnos a közösségi média megjelenése nem segített abban, hogy valódi önmagunkat adjuk.
Lásd még: 13 jel az univerzumból, hogy valaki visszatér (a teljes lista)Észrevetted már, hogy irigységet érzel, amikor a Facebookot böngészed? A kutatások szerint ez gyakori, mert a legtöbb ember csak a legjobbat osztja meg az életéből (vagy a kívánt személyiségéből).
Nem kell, hogy így legyen, és ez nem igaz mindenkire. A közösségi média ugyanolyan erőteljes lehet másokkal való tartalmas kapcsolatteremtésben. Csak attól függ, hogyan használjuk.
Ha tehát olyan valaki vagy, aki szeret egyedül lenni, az lehet, hogy azért van, mert nagyon intelligens vagy. De ez nem jelenti azt, hogy továbbra is egyedül kell maradnod.
Hatalmas elégedettséget ad az életedben, ha megtalálod a hasonló gondolkodású embereket az életedben. Olyan embereket, akiknek igazán ki tudod fejezni magad.
Nem kell, hogy a kihívások közös megoldásáról szóljon. Ha magas intelligenciájúak vagytok, valószínűleg már most is képesek vagytok erre.
Arról szól, hogy érezzük a körülöttünk lévő emberekkel való közös emberséget.
Záró gondolatok
A boldogság szavanna-elméletéről szóló kutatási tanulmány valóban érdekes, mert felszínre hozta azt az elképzelést, hogy a magas intelligenciájú emberek inkább egyedül szeretnek lenni, mert így tudnak eligazodni a stresszes városi környezetben.
Ezért intelligenciájuk lehetővé teszi számukra, hogy egyedül oldják meg azokat a kihívásokat, amelyeket a vidéki környezetben élőknek csoportosan kellene megoldaniuk.
Mégis óvatosságra intenék, hogy túl sokat olvassunk bele a kutatási tanulmányba.
Az összefüggés nem feltétlenül jelent ok-okozati összefüggést. Pontosabban, csak azért, mert szeretsz egyedül lenni, még nem jelenti azt, hogy magas intelligenciájú vagy. Hasonlóképpen, ha szeretsz a barátaiddal lenni, az nem jelenti azt, hogy nem vagy magas intelligenciájú.
A kutatási eredményeket tágabban kell értelmezni, nem igazságként, hanem egy érdekes gyakorlatként, amely elgondolkodtat arról, hogy kik vagyunk, és összehasonlíthatjuk a mai társadalomban zajló életet azzal, hogy milyen lehetett az őseink számára.
Személy szerint az elmúlt néhány évben sikerült egy hihetetlenül hasonló gondolkodású emberekből álló közösséget építenem. Ez hatalmas elégedettséget adott az életemben.
Remélem, sikerül olyan embereket találnod, akiknek igazán ki tudod magad fejezni. Ha segítséget szeretnél ebben, javaslom, hogy nézz be az Out of the Box online műhelybe. Van egy közösségi fórumunk, és ez egy nagyon befogadó és támogató hely.
Tetszett a cikkem? Lájkolj a Facebookon, hogy még több ilyen cikket láthass a hírfolyamodban.
