Lúzer vagyok? 13 jel arra, hogy tényleg az vagy?

Ha valaha is érezted magad egy kicsit vesztesnek, először is, azt hiszem, hogy sokan éreztük már így magunkat valamikor.

Másodszor, az egyszerű tény, hogy egyáltalán elgondolkodtál ezen, rávilágít az egyik okra, amiért valószínűleg nem vagy vesztes.

Miért? Mert nem vagyok benne biztos, hogy az igazi vesztesek valaha is annak tekintik magukat.

Mitől lesz tehát egy vesztes vesztes?

Egyesek szerint az autó, amit vezetsz, a munkád, vagy az, hogy 45 évesen még mindig a szüleiddel élsz-e. De ezek csak felszíni jelzők, amelyek nem határoznak meg minket.

Bizonyára sokkal mélyebbre hatol az életünkben az, ami valakit vesztessé (vagy sikeressé) tesz.

Ebben a cikkben 13 olyan tulajdonságot fogok végigvenni, amelyek szerintem bárkit igazi vesztessé tesznek az életben.

Honnan tudom, hogy vesztes vagyok-e?

Az életemben azok az alkalmak, amikor vesztesnek éreztem magam, akkor történtek, amikor rossz mércével próbáltam mérni magam.

Ez alatt azt értem, hogy kívülről szemléltem mások életét, és arra a következtetésre jutottam, hogy ehhez képest én valahogy nem állok a helyzet magaslatán.

Elértek valamit, amit én nem, pénzt keresnek, amit én nem, olyan párkapcsolati státuszuk van, amilyenre én vágytam.

Nem tudom, tudod-e átérezni, de a végén annyi "kellene"-t dobálsz magad elé - "kellene", hogy ez meglegyen, "kellene", hogy mostanra itt legyek -, hogy esélyed sincs a sok igazságtalan elvárás súlya alatt.

A lúzer olyan ember, aki végső soron egy kicsit értéktelen. De mi határozza meg valakinek az értékét?

Szerintem lehet milliók a bankban, lehetsz a szakterületed csúcsán, és mégis lehetsz egy kis lúzer.

Végső soron az életben nem a folyamatosan változó külső életkörülményeink határoznak meg minket igazán, hanem a jellemünk.

Ha tehát azon tűnődsz, hogy vesztesnek vagy-e ítélve, akkor ez inkább a tulajdonságaidról szól, és arról, hogy ki vagy, akinek választottad magad.

13 jele annak, hogy vesztes vagy

1) Az áldozat szerepeltetése

A vesztes úgy érezheti, hogy az élet ellene van. Úgy tűnik, nem tudnak szerencsétlenkedni. Rossz dolgok történnek velük, és mindig ki vannak szolgáltatva az életnek.

Persze vannak, akiknek tényleg sokkal rosszabb lapokat osztottak, mint másoknak. Mégis rengeteg olyan ember van, aki a legrosszabb körülmények között is képes sikereket és boldogságot teremteni.

A győztesek teljes felelősséget vállalnak önmagukért, ahelyett, hogy mindig valaki más hibáját látnák mindenben. A vesztesek képtelenek belátni, hogy az áldozati mentalitás éppen az a hozzáállás, ami miatt megrekednek.

Ha másoknak adunk hatalmat az életünk felett, vagy ha úgy érezzük, hogy attól függünk, hogyan viselkednek, hogy boldoggá tegyenek minket - annak sosem lesz jó vége.

Az önsajnálatba, a mártíromságba és a "jaj nekem" mondogatásba való beleveszés megakadályozza, hogy az életed javításának fontos munkájához fogj.

És a nap végén senki más nem fogja ezt megtenni helyetted.

A felismerés, hogy úgy nőttem fel, hogy azt vártam, hogy mások hozzák rendbe helyettem az életemet, része volt a saját utamnak, amelyen felébredtem és felszabadítottam az elmémet.

2) Állandó negativitás

Tavaly megpróbáltam egy egész hétig nem panaszkodni, és nagyon nehéz volt. Azt hiszem, észre sem vesszük, mennyi negatívum hagyja el a szánkat nap mint nap.

Bár a nyafogás néha megszokottnak tűnhet, az állandó panaszkodás nem csak az egészségre ártalmas, de még az agyunkat is átprogramozza.

Egyeseknél a negativitás olyan mélyen gyökerezik, hogy minden cselekedetükre sötét felhőt vet.

Tudod, azok az emberek, akiknek soha nincs egy jó szavuk sem. Én "negaholikusoknak" hívom őket, mert a negativitás és a panaszkodás szinte függőséget jelent.

A veszteseknek sikerül teljesen kihagyniuk a jó oldalát, és azonnal eljutnak oda, hogy miért szar minden és mindenki.

Ez egy kimerítően nehéz energia, és a túlzott panaszkodás csak ront az életünkön.

Ennek felismerése és annak meglátása, hogy milyen módon tartottam láncon az elmémet, és hogyan oldhatnám fel, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy rájöjjek, hogy egyetlen napig sem kell többé a vesztes szerepét játszanom.

3) Minden cél teljes hiánya

Mielőtt megírtam ezt a cikket, kutatást végeztem, hogy megnézzem, milyen tulajdonságok alapján gondolják az emberek, hogy egy vesztesnek lenni.

Úgy vettem észre, hogy elég sokan lúzer viselkedésnek tekintették az ambícióhiányt vagy a célok hiányát. De engem nem győzött meg annyira.

Ne érts félre, szerintem csodálatos dolog, ha valaki szenvedélyes, inspirált és motivált, hogy bármit elérjen. Szeretem az álmodozókat és a megvalósítókat, akiknek nagy ötleteik és terveik vannak. Ha neked is vannak, akkor nagyszerű, menj utánuk.

De azt hiszem, sokan közülünk úgy érezzük, hogy nyomás alatt vagyunk, hogy elérjünk dolgokat az életben, hogy elég jónak érezzük magunkat. Mintha mindig valami nagy jelentőségű dologra kellene törekednünk.

Mi van, ha nincsenek konkrét ambícióid, akkor vesztes vagy?

Szerintem az igazi probléma akkor merül fel, amikor nem találunk értelmet az életünkben. Ilyenkor gyakran érezzük magunkat elveszettnek, elakadtnak vagy apatikusnak.

Úgy érzi, hogy ugyanazok a kihívások tartják vissza újra és újra?

A népszerű önsegítő módszerek, mint a vizualizáció, a meditáció, vagy akár a pozitív gondolkodás ereje, nem tudták megszabadítani Önt a frusztrációktól az életben?

Ha igen, nem vagy egyedül.

Kipróbáltam a fent felsorolt hagyományos módszereket, körbejártam a gurukat és az önsegítő edzőket.

Semmi sem volt tartós, valódi hatással az életem megváltoztatására, amíg ki nem próbáltam az Ideapod társalapítója, Justin Brown által létrehozott hihetetlen workshopot.

Mint én, te és sokan mások, Justin is beleesett az önfejlesztés csapdájába. Éveket töltött azzal, hogy edzőkkel dolgozott, vizualizálta a sikert, a tökéletes kapcsolatot, az álomszerű életstílust, mindezt anélkül, hogy valaha is elérte volna.

Egészen addig, amíg nem talált egy módszert, amely valóban megváltoztatta a céljai eléréséhez való hozzáállását.

A legjobb rész?

Justin felfedezte, hogy az önbizalomhiányra adott válaszok, a frusztrációra adott megoldások és a siker kulcsai mind benned rejlenek.

Új mesterkurzusán lépésről lépésre végigvezet ezen a belső erő megtalálásán, csiszolásán és végül felszabadításán, hogy megtaláljuk életcélunkat.

Készen állsz arra, hogy felfedezd a benned rejlő lehetőségeket? Készen állsz arra, hogy ne érezd magad vesztesnek, és elkezdj teljes életet élni?

Kattintson ide az ingyenes bemutatkozó videóért és további információkért.

4) Teljesen önzőnek lenni

Az a képtelenség, hogy magadon kívül bárkivel is törődj, nagyon felszínes léthez vezet.

Még ha úgy is jutottál fel a "csúcsra", hogy közben számtalan másikon léptél át, nem számít, hogy milyen anyagi előnyökre tettél szert, akkor is vesztes vagy, ha ez számít.

Néha úgy tűnik, hogy az egocentrikus tulajdonságok egyes embereknél még a sikert is elősegítik, de azt hiszem, ez a "siker" meghatározásától függ.

Kimutatták, hogy a másokkal való törődés és hozzájárulás érzése fontos a boldogságunk szempontjából.

Tom Rath a "Nem rólad szól: Rövid útmutató az értelmes élethez" című könyvében így fogalmaz:

"Az életednek ismeretlen lejárati ideje van. A másokért tett erőfeszítéseidnek és hozzájárulásodnak nincs. Az idő, az energia és az erőforrások, amelyeket a számodra fontos emberekbe és a közösségedbe fektetsz, örökké növekednek."

5) Arrogancia

Mindig azt mondják nekünk, hogy az egészséges önbecsülés mennyire fontos, de mikor válik ez arroganciává?

A kellemetlen büszkeség vagy az, hogy úgy érzed, jobb vagy mindenkinél, kívülről talán az önbizalom álarcának tűnik, de gyanítom, hogy valójában minden másról van szó.

Amikor lenéztem az embereket, az azt a célt szolgálta, hogy segítsen felpumpálni a saját egómat, és hogy ők tévedjenek, nekem pedig igazam legyen - így végső soron a saját bizonytalanságom jele lett.

Az igazi győzteseknek az életben nem kell beképzeltnek vagy önteltnek lenniük, mert nincs mit bizonyítaniuk.

Az ön- vagy sikerérzetük belülről fakad, és nem érzik magukat mások által fenyegetve, ami lehetővé teszi számukra, hogy alázatosak legyenek.

De hogyan lehetsz alázatos, amikor az élet nem azt adja, amit megérdemelsz, és tudod, hogy többet kellene kihoznod az életből, a szerelemből és a karrieredből?

Itt jön a képbe a következő tipp.

6) Nulla önismeret

A bevezetőben említettem, hogy a legtöbb ember, aki valaha is megkérdőjelezte, hogy egy kicsit lúzer-e, valószínűleg nem az.

Ez azért van így, mert már az az önismeret is, hogy negatív tulajdonságokat vagy körülményeket keressünk a saját életünkben, az érzékenység egy bizonyos szintjére utal.

Az igazi lúzereknek nagy valószínűséggel fel sem tűnik, hogy valami baj van velük. Képtelenek önmagukat bármilyen objektivitással vagy perspektívával elemezni.

Ha képes vagy szemlélni önmagadat, és azt, hogy cselekedeteid, gondolataid vagy érzelmeid hogyan igazodnak vagy nem igazodnak a belső normáidhoz - ez tényleg a csata 90%-a, amikor a változásról van szó.

Soha nem tudunk pozitív változásokat elérni, amíg nem látjuk a problémát. A nulla önismeret egy láthatatlan börtön, amely ott tart, ahol vagyunk.

Ebből a börtönből az elméd felszabadításával kell kitörnöd.

Ennek módja pedig az, hogy megnézzük az "operációs rendszerét". Nem a Linuxról vagy a Macről beszélek.

A személyes spirituális utazásod során milyen mérgező szokásokat vettél fel tudtodon kívül?

Az a szükséglet, hogy mindig pozitívak legyünk? A felsőbbrendűség érzése azokkal szemben, akiknek nincs spirituális tudatosságuk?

A legcsillogóbb megvilágosodást és belső békét bemutató videók közül sok tele van kontraproduktív tanácsokkal, amelyek miatt nagyobb faszként viselkedtem, mint amire valaha is gondoltam volna.

Ennek felismerése hatalmas előrelépés volt, és őszintén meg kell mondanom, hogy ez a szemnyitogató videó az elméd felszabadításáról tényleg segített felismerni, mi ment rosszul, és hogyan fordítsam meg a dolgokat.

Rájöttem, hogy sok "válaszom" megvolt, de még mindig csak saját önzésem és elfojtásom álcájaként használtam őket. Nem jó!

Még akkor is, ha már jócskán benne vagy a spirituális utazásodban, sosem késő megtanulni a mítoszokat, amiket az igazságért vettél!

7) Szűklátókörűség és a mások meghallgatására való hajlandóság hiánya.

Nekem van igazam, te tévedsz, és nem akarok hallani róla. A vesztesek úgy tűnik, mindent tudnak, és harcolni fognak, hogy "megvédjék" a nézőpontjukat.

A véleménykülönbségek természetesek, a világ tele van nézőpontokkal. Az "igazságot" valójában sok helyzetben sokkal nehezebb meghatározni, mint gondolnánk.

A vesztesek azonban még arra sem hajlandók, hogy a dolgok más oldalát is figyelembe vegyék, inkább becsmérlik vagy hibáztatják őket.

Minél idősebb lettem, annál inkább rájöttem, hogy valójában milyen keveset tudok, de ezt fejlődésnek tekintem. Régebben olyan hosszú listám volt a "helyes és helytelen" dolgokról, ami csak alagútlátást adott nekem.

Biztos vagyok benne, hogy az a törekvés, hogy megpróbáljam megérteni a többi embert, és tanuljak a tapasztalataikból, egy életre szóló utazás lesz számomra - de érdemes lesz végigjárni.

A másokkal szembeni tolerancia hiánya vagy a meghallgatásra való képtelenség nem csak a saját életünkre, hanem a körülöttünk élőkre és a társadalmakra is romboló hatással lehet.

8) Állandóan feladni

Nem számít, hogy mennyit gyakoroljuk a pozitív gondolkodást, lássuk be, az élet néha nehéz. De amikor kihívásokkal szembesülünk, mindig csak két választásunk van.

Vagy elfogadjuk, feldolgozzuk és továbblépünk abból, ami padlóra küldött minket, vagy feladjuk és legyőzötté válunk általa.

Persze mindannyian éreztük már, hogy az élet valamikor eléggé legyőzött minket, de a győztesek végül összeszedik magukat, és elkezdenek megoldásokat keresni.

Ha például úgy érzed, hogy nincsenek igazi barátaid - ettől még biztosan nem leszel lúzer (ez valójában nagyon is gyakori), de ha beletörődsz a magány sorsába, miközben jobb kapcsolatokat szeretnél kialakítani, akkor igen.

A vesztesek meggyőzik magukat arról, hogy semmi sem fog változni, ezért feladják azt, ami a legfontosabb számukra, mielőtt még megpróbálnák.

Ahogy a japán közmondás tartja: "Hétszer esel el, nyolcszor állsz fel".

A sikeres emberek megértik, hogy a kudarc és a bukás csak egy része az útjuknak. Elég rugalmasságot fejlesztettek ki ahhoz, hogy ne adják fel a reményt - ami megerősíti őket a további törekvésben.

Az egyik legnagyobb oka annak, hogy az emberek vesztesekké válnak, az, hogy feladják és elveszítik személyes erejüket.

Kezdd magaddal.

Ne keress külső megoldásokat az életed rendbetételére, legbelül tudod, hogy ez nem működik!

És ez azért van így, mert amíg nem nézel magadba, és nem szabadítod fel személyes erődet, addig soha nem találod meg azt az elégedettséget és beteljesülést, amit keresel.

Ezt Rudá Iandê sámántól tanultam. Az ő életfeladata, hogy segítsen az embereknek helyreállítani az egyensúlyt az életükben, és felszabadítani a kreativitásukat és a lehetőségeiket. Hihetetlen megközelítése van, amely az ősi sámántechnikákat modern kori csavarral ötvözi.

Kiváló ingyenes videójában Rudá hatékony módszereket mutat be arra, hogy elérd, amit akarsz az életben, és hogy ne legyél többé vesztes.

Ha tehát jobb kapcsolatot akarsz kialakítani önmagaddal, fel akarod szabadítani a benned rejlő végtelen potenciált, és a szenvedélyt akarod a középpontba helyezni mindenben, amit teszel, akkor kezdd el most, és nézd meg az ő hiteles tanácsait.

Itt van egy link az ingyenes videóhoz.

Extrém hiúság

Van az önszeretet, és van az önszeretet.

Nem arról beszélek, hogy jól akarsz kinézni egy esti szórakozás alkalmával, vagy arról, hogy a szeretteid tudatják a fantasztikus vizsgaeredményeidet - ez az egészséges önbecsülés körébe tartozik.

De az irónia az, hogy a túlzott büszkeség vagy csodálat a külsőd vagy az elért eredményeid miatt valójában elég csúnya dolog, és akár nárcizmusba is átcsaphat.

Susan Krauss Whitbourne pszichológiai és agytudományi professzor szerint ez valószínűleg valamilyen mélyen gyökerező bizonytalanság jele is:

"Azok az emberek, akik folyamatosan hencegnek a nagyszerű életmódjukkal, az elitképzésükkel vagy a fantasztikus gyermekeikkel, talán éppen azért teszik ezt, hogy meggyőzzék magukat arról, hogy valóban érnek valamit."

Minél inkább szükségét érzed, hogy felnagyítsd magad, annál valószínűbb, hogy mélyen legbelül annál inkább vesztesnek érzed magad.

Amikor jól érezzük magunkat a bőrünkben, általában nem érezzük szükségét annak, hogy bárkinek is bizonyítsunk.

9) Az emberekről való nyafogás

Azt olvastam, hogy a pletykálkodás valamilyen társadalmi funkciót tölt be.

A kutatások szerint a pletyka elűzheti a magányt, elősegítheti a kötődést és egyfajta szórakozásként is szolgálhat. Vajon van-e valaki, aki büszkén felemeli a kezét, és azt mondja, hogy még soha nem vett részt pletykálkodásban? Én biztosan nem tudnék.

De bármilyen célja is van, egyértelműen van egy sokkal sötétebb oldala is.

A másokkal szembeni durvaság, aljasság vagy akár kegyetlenség, akár a szemükbe, akár a hátuk mögött, nagyjából csak zaklatás.

Senki sem tökéletes, és biztos vagyok benne, hogy a legtöbben megbántottunk már valakit, akit szerettünk a szavainkkal, de csak a lúzerek érzik jól magukat, ha másokat tönkretesznek.

10) Az integritás hiánya

A vesztesek erkölcsi iránytűje rugalmas, attól függően, hogy éppen mi felel meg nekik a legjobban.

Könnyen lehet, hogy hajlandóak feladni az értékeiket vagy azokat az embereket és dolgokat, amelyekben hisznek.

Ha hajlandó vagy hazudni, csalni és feláldozni mindent, ami valaha kedves volt számodra a "siker" érdekében, akkor nem számít, mit nyersz, sokak szemében te maradsz a legnagyobb vesztes, akit ismernek.

11) Önmagad és mások megvetése

A tiszteletlenség lehet durva, dühös vagy általában érzelmileg nem tudatos, amikor másokkal beszélsz - de ugyanúgy vonatkozik arra is, ahogyan magaddal bánsz.

Ha nem hiszel magadban, vagy nem tiszteled magad, akkor úgy fogod találni, hogy az életben mindig a vesztes oldalon fogsz kikötni.

Ha nem állítunk fel egészséges határokat, mások könnyebben manipulálhatnak vagy kihasználhatnak bennünket.

Erős önbecsülés nélkül nehéz bátorságot találni ahhoz, hogy elérd, amit szeretnél az életben, és elhidd, hogy ez lehetséges számodra, vagy hogy megérdemled.

Néha mi magunk lehetünk a saját legnagyobb ellenségünk, és a saját viselkedésünk a leginkább tiszteletlen, amit eltűrünk - legyen szó akár romboló szokásokról vagy barátságtalan önbeszédről.

13) Jogosultnak és elkényeztetettnek lenni

Az elkényeztetett emberek vesztesek, mert soha nem lesznek elégedettek.

Ha úgy érzed, hogy mások vagy általában a társadalom elvárásokat támaszt veled szemben, az gyors út a csalódáshoz.

Ha képtelen vagy hálát érezni azért, amid van, nem számít, hogy mennyi mindent kapsz az élettől, mindig frusztráltnak és hiányosnak fogod érezni magad.

A hálával kapcsolatban az a hihetetlen dolog, hogy valójában boldogabbá tesz.

Jó dolog vesztesnek lenni?

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én biztosan nem vagyok szent, és tudom, hogy a listán szereplő lúzer tulajdonságok némelyikében bűnös voltam (és még mindig dolgozom rajta).

Hé, mindannyian csak emberek vagyunk, és az élet egy hatalmas tanterem.

Talán nem baj, ha időnként egy kicsit vesztesnek érezzük magunkat - valójában így tanulunk és fejlődünk.

Csak akkor nem oké, ha lúzer vagy, ha tudod, hogy elég szarul viselkedsz, de nem teszel kísérletet arra, hogy bármit is tegyél ellene.

Egyikünk sem születik győztesnek vagy vesztesnek. Az a kérdés, hogy hogyan reagálunk az életben történtekre, és hogyan döntünk a változás mellett.

Azt hiszem, akkor az a jó hír, hogy valójában teljes mértékben mi irányítjuk, hogy vesztesként végezzük-e vagy sem.