Tartalomjegyzék
Mindannyian válaszokat keresünk az életben.
A spirituális ébredés a répát lógatja elénk, azt ígérve, hogy meghozza azokat a válaszokat, amelyekre vágyunk.
A létezés természetének és a mi helyünknek a jobb megértése. Ez a végső cél.
De a legtöbbünk számára messze nem könnyű elérni ezt a pontot.
Amikor egy spirituális úton jársz, úgy érezheted, hogy felvillan az igazság.
Néha úgy érzi, hogy szilárdan a markában van, mielőtt ismét szertelenül kicsúszna az ujjai közül.
És a lényeget tekintve ez a különbség a spirituális élmény és a teljes spirituális ébredés között.
Dióhéjban: Spirituális tapasztalat vs. spirituális ébredés
Egyszerűen fogalmazva:
Az egyik tartós, a másik nem.
Egy spirituális élmény során bepillantást nyerhetsz az igazságba.
Lehet:
- Érezzük az élet egységét.
- Úgy érzed, mintha valami rajtad kívülit tapasztalnál
- Érezd a belső változást
- Megfigyelheti magát távolról, és különböző perspektívákhoz juthat.
- A béke, a megértés vagy az igazság mély érzése.
Egyesek számára szinte eufórikus érzés e hely meglátogatása. Megkönnyebbülést jelent az "én" terhe alól.
De ez nem tart sokáig.
A spirituális ébredéssel ellentétben ez az állapot nem marad veled.
Lehet, hogy percekig, órákig, napokig, vagy akár hónapokig is tartott, lehet, hogy egyszeri alkalom volt, de az is lehet, hogy jött és ment.
Szinte biztos, hogy valamilyen módon megváltoztatta Önt. Olyan módon, ahonnan már nincs visszaút.
De végső soron még nem jött el, hogy maradjon.
A spirituális élmények kicsit olyanok, mint a "melegebb, hidegebb" játék.
Tartsatok velem a hasonlatért...
De gyakran éreztem úgy, hogy a spirituális élmények kicsit olyanok, mint az a gyerekkori játék, hogy "melegebb, hidegebb".
Ez az, ahol bekötött szemmel, botladozva próbálsz megtalálni egy tárgyat, amit elrejtettek előled.
Az egyetlen vezetőd egy hang, amely a sötétségben szólít, és tudatja veled, hogy melegebb vagy hidegebb lesz-e.
Ez addig folytatódik, míg végül a hang a sötétben kijelenti, hogy "nagyon forró, nagyon forró", amikor érintési távolságba kerülünk.
Ha a rejtett cél az ébredés, akkor a botladozás - néha melegebbé, néha hidegebbé válás - a spirituális tapasztalatok, amelyeket az út során tapasztalunk.
Ezek azok a fontos nyomok és felismerések, amelyek segítenek megtalálni az utat a tartósabb spirituális ébredés felé.
Ez olyasvalami, amit Adyashanti spirituális tanító úgy is említ, mint "tartós ébredés", szemben a "nem tartós ébredésekkel".
Tartós és nem tartós ébredések
A The End of Your World: Uncensored Straight Talk on the Nature of Enlightenment című könyvében Adyashanti a spirituális élmény és a spirituális felébredés közötti különbséget abban látja, hogy az marad-e vagy sem.
Azt állítja, hogy a spirituális élmény még mindig egyfajta ébredés, csak nem tartós:
"A felébredésnek ez a tapasztalata lehet csak egy villanásnyi, vagy lehet tartós is. Nos, egyesek azt mondanák, hogy ha egy felébredés pillanatnyi, akkor az nem valódi felébredés. Vannak, akik úgy vélik, hogy a hiteles felébredéssel az érzékelésed megnyílik a dolgok valódi természete felé, és soha többé nem záródik vissza....
"Tanítóként azt tapasztaltam, hogy az a személy, akinek pillanatnyi pillantása van a dualitás fátylán túlra, és az, akinek állandó, "maradandó" felismerése van, ugyanazt látja és tapasztalja. Az egyik személy pillanatnyilag tapasztalja meg, a másik folyamatosan. De amit megtapasztal, ha ez valódi felébredés, az ugyanaz: minden egy; nem vagyunk egy adott dolog vagy egy adottvalaki, aki egy adott térben elhelyezhető; ami mi vagyunk, az egyszerre semmi és minden, ami vagyunk."
Lényegében a spirituális élmény és a spirituális ébredés forrása ugyanaz.
Mindkettőt ugyanaz a "Tudatosság", "Szellem" vagy "Isten" okozza (attól függően, hogy melyik nyelvezet hangzik a legjobban számodra).
És hasonló hatást és élményt keltenek.
A meghatározó különbség tehát egyszerűen az, hogy az egyiket fenntartják, míg a másikat nem.
Hogyan néz ki egy spirituális élmény?
De honnan tudjuk egyáltalán, hogy volt-e spirituális élményünk? Különösen, ha az ébredés nem marad velünk.
Mik a jellemzői a spirituális élménynek vagy az ébredés kezdetének?
Az igazság az, hogy az egész spirituális folyamathoz hasonlóan ez is mindenkinél más és más.
Egyes spirituális élmények traumatikus eseményekből, például halálközeli élményekből származhatnak.
Azok az emberek, akik megérintették a halált, és visszatértek a peremről, egy "dicsőséges túlvilági életet írnak le a kutatóknak, amely tele van nagyszerű békével, kiegyensúlyozottsággal, harmóniával és csodálatos szeretettel, amely nagyban különbözik a mi gyakran stresszes földi életünktől".
Az élet küzdelmei és nehézségei bizonyára sokak számára katalizátorként hatnak.
Bármennyire is kellemetlen és kellemetlen, kétségtelen, hogy a fájdalom a mélyebb spirituális megértéshez vezető út lehet.
Ezért előfordulhat, hogy a spirituális tapasztalatok bizonyos veszteségek után jönnek az életedben, például ha elveszítesz egy munkát, egy partnert vagy valami mást, amit fontosnak éreztél.
De azt is tapasztaljuk, hogy ezek az élmények sokkal nyugodtabb körülmények között is megtörténnek velünk. A látszólag hétköznapi dolgok is kiválthatják őket.
Talán amikor elmerülünk a természetben, spirituális könyveket vagy szövegeket olvasunk, meditálunk, imádkozunk vagy zenét hallgatunk.
A spiritualitás egyik legnagyobb kihívása az, hogy szavakkal próbálunk kifejezni valamit, ami eléggé leírhatatlan.
Hogyan fejezhetünk ki egy végtelen és mindenre kiterjedő "tudást" vagy "igazságot" a nyelv véges eszközével?
Nem igazán tudunk.
De megoszthatjuk egymással a tapasztalatainkat, hogy mindannyian egy kicsit kevésbé érezzük magunkat elveszettnek.
És az igazság az, hogy ezek a spirituális élmények nem szokatlanok, egyáltalán nem...
A spirituális élmények sokkal gyakoribbak, mint gondolnánk.
Valójában az amerikaiak közel egyharmada állítja, hogy volt már olyan "mély vallási élménye vagy ébredése, amely megváltoztatta élete irányát".
David B. Yaden és Andrew B. Newberg kutatók írták a "The Varieties of Spiritual Experience" című könyvet.
Ebben kiemelik, hogy bár a spirituális élmények sokféle formát ölthetnek, összességében a következőképpen írhatók le:
"lényegesen megváltozott tudatállapotok, amelyek valamilyen láthatatlan rend érzékelésével és az ahhoz való kapcsolódással járnak."
Amint azt a Washington Post is kifejtette, a szerzők e tágabb gyűjtőfogalom alatt 6 alkategóriát is felállítottak a tapasztalatok további leírására:
- Numinous (közösség az istenivel)
- Kinyilatkoztatás (látomások vagy hangok)
- Szinkronicitás (rejtett üzeneteket hordozó események)
- Egység (minden dologgal való egység érzése)
- esztétikai áhítat vagy csodálkozás (mély találkozás a művészettel vagy a természettel)
- Paranormális (olyan entitások érzékelése, mint a szellemek vagy angyalok)
Yaden és Newberg szerint a definíciók közötti határok elmosódhatnak, ráadásul egyetlen élmény több kategóriát is átfedhet.
Ahelyett, hogy arról beszélnénk, hogy milyenek a spirituális élmények, talán jobb lenne, ha inkább azt kérdeznénk, hogy milyen érzés.
Olyan, mint a szerelem, nem lehet leírni, csak érezni.
Ezeknek az alakváltó spirituális élményeknek az azonosítása homályosnak tűnhet.
Korábban már hasonlítottam az ébredésnek ezeket a pillantásait a szerelembe eséshez. Lehet, hogy nem mindig vagyunk képesek szavakba önteni a szerelmet, de egyszerűen érezzük.
Tudjuk, mikor vagyunk benne, és azt is tudjuk, mikor estünk ki belőle.
És ahogy sok szerelmes, aki már beleszeretett valakibe, elmondhatja neked:
"Ha tudod, akkor tudod!"
De volt már olyan, hogy szerelembe estél, és utólag megkérdőjelezted, hogy mennyire voltak valósak az érzéseid?
Ha egyszer a varázslat megtörni látszik, elgondolkodhatsz azon, hogy vajon mégiscsak szerelem volt-e, vagy csak az elméd trükkje.
Néha hasonló érzésünk lehet egy spirituális élmény után is.
Később, amikor már kiléptünk ebből az állapotból, megkérdőjelezhetjük azt, amit látni véltünk, amit éreztünk, és amit akkor igaznak tudtunk.
Ahogy a spirituális élmény emléke elhalványul, azon kaphatod magad, hogy megkérdezed, vajon tényleg volt-e spirituális élményed vagy sem.
Azt hiszem, ez érthető. Ahogy ki-be merülünk a spirituális tapasztalatokba, néha úgy érezhetjük, hogy hosszú idő telik el a kettő között.
Aggódhatunk, hogy visszafejlődtünk. Félhetünk, hogy szem elől tévesztettük azt, ami elkezdett kibomlani.
De talán vigasztalódnunk kellene a spirituális tanítóktól, akik biztosítanak minket:
Ha egyszer kiderül az igazság, még ha csak egy kicsit is, az olyan útra indít, ahonnan már nem tudsz visszafordulni.
A jó hír (és talán a rossz hír is) az, hogy ha egyszer elkezdődik, nem lehet megállítani.
Lehet, hogy hozzám hasonlóan neked is voltak spirituális élményeid, és azon tűnődsz, hogy mikor a fenébe fogsz végre eljutni a "Nirvánába".
(Mint a mennyországban, szemben a 90-es évek amerikai rockbankjával!)
Úgy értem, siessetek a megvilágosodással, kezdek türelmetlen lenni.
Végül is, egy lány csak annyi hangtál gyógyító ülést tud végigülni, amennyit csak akar.
Viccelődöm, de csak azért, hogy megpróbáljam enyhíteni azt a frusztrációt, amit szerintem sokan közülünk időnként érezhetnek a spirituális utazásunk során.
Az ego nagyon könnyen képes a spiritualitást egy újabb nyereménynek, vagy egy "meghódítandó" képességnek tekinteni.
Majdnem olyan, mint egy videojáték utolsó szintje, igyekszünk befejezni.
Ha valaha is elgondolkodtál azon, hogy mikor lesz a spirituális tapasztalatod (ahogy Adyashanti nevezi) "maradandóbb", akkor a jó hír az:
A felébredés kibontakozásának nincs előre meghatározott menetrendje, de ha egyszer elkezdődik, nincs visszaút.
Ha egyszer megpillantod az igazságot, a labda már gurul, és nem tudod megállítani.
Nem lehet nem látni, nem érezni, nem tudni azt, amit már megtapasztaltál.
Akkor miért mondom, hogy "a rossz híreket is"?
Mert a spiritualitás meséje úgy hangzik, mintha békét hozna.
Az eufória és a bölcsesség képe él bennünk, ami ebből fakad, miközben a valóságban ez hihetetlenül fájdalmas, zűrös és néha eléggé ijesztő is lehet.
A spirituális ébredés lehet fájdalmas és boldogságos is. Talán ez egyszerűen az élet nagy kettősségének tükröződése.
De jóban-rosszban a spirituális ébredés felé tartunk.
Míg sokunk számára ez az út során felhalmozott spirituális tapasztalatokon keresztül történik, mások számára ez sokkal inkább azonnali.
Azonnali spirituális ébredések
Nem mindenki járja végig a spirituális tapasztalatok útját a teljes felébredés felé. Néhányan egy szempillantás alatt eljutnak oda.
De ez a látszólag expressz útvonal bizonyára kevésbé tűnik gyakorinak.
Ilyenkor az ébredések látszólag a semmiből, mint egy tonnányi tégla, úgy csapódnak be. És jelentős, hogy az emberek inkább maradnak így, minthogy visszafejlődnének korábbi én-érzésükhöz.
Néha ez az azonnali ébredés egy mélyponton lévő pillanatot követ.
Így volt ez Eckhart Tolle spirituális tanító esetében is, aki súlyos depresszióban szenvedett ébredése előtt.
Egy éjszakai belső átalakulásról beszél, miután egy éjszaka, nem sokkal a 29. születésnapja előtt közel érezte magát az öngyilkossághoz:
"Nem tudtam tovább együtt élni önmagammal. És ebben felmerült egy válasz nélküli kérdés: ki az az "én", aki nem tud együtt élni önmagával? Mi az az én? Úgy éreztem, hogy az ürességbe húzódtam! Akkor még nem tudtam, hogy valójában az történt, hogy az elme alkotta én, a maga nehézkességével, problémáival, amely a kielégítetlen múlt és a félelmetes jövő között él, összeomlott. Feloldódott."
"Másnap reggel felébredtem, és minden olyan békés volt. A béke azért volt ott, mert nem volt énem. Csak a jelenlét vagy a "lét" érzése, csak megfigyeltem és figyeltem. Nem tudtam magyarázatot adni erre".
Spirituális ébredés: A tudatosság változása
A földi emberi tapasztalat szempontjából a tartós spirituális ébredés elérése a sor végének tűnik.
Lásd még: Az erdőirtás 10 módja a vízkörforgásra gyakorolt hatásnakA végső szakasz, ahol a spiritualitással kapcsolatos összes tapasztalatunk képes betetőzni és valami maradandót létrehozni.
Eckhart Tolle azt mondja: "Amikor spirituális ébredés van, a most teljességére, elevenségére és egyben a most szentségére ébredsz. Távol voltál, aludtál, és most jelen vagy.
Többé már nem látjuk magunkat "én"-nek, hanem azt érezzük, hogy mi vagyunk a jelenlét mögötte.
"Nincs fontosabb az igazi növekedéshez, mint felismerni, hogy nem te vagy az elme hangja - te vagy az, aki hallja."
- Michael A. Singer
De az a kétségbeesett vágy, hogy eljussunk erre a pontra, tévútra is vezethet minket.
Könnyű összetéveszteni a spirituális élményeket az ébredéssel...
Amikor spirituális ébredésen mentél keresztül, már nem azonosulsz túlzottan az "én"-nel.
Más néven: az a karakter az életben, amelyet életed nagy részében felépítettél és eljátszottál.
De lehetnek spirituális élményeid, és mégis visszatérhetsz az "én"-nel való azonosuláshoz.
Ahogy Adyashanti fogalmaz:
"A tudatosság megnyílik, a különálló én érzése lehull - és aztán, mint egy fényképezőgép lencséjén a rekesznyílás, a tudatosság visszazárul." Hirtelen az a személy, aki korábban az igazi nem-dualitást, az igazi egységet érzékelte, most egészen meglepő módon újra a dualista "álomállapotban" érzékel.
Ez pedig a spirituális utazás egyik buktatója előtt nyitja meg a szemünket:
Lásd még: Introvertált intuíció: 10 félreérthetetlen jelekTúlságos azonosulás a "spirituális énünkkel".
Mert egyszerűen csak úgy tenni magadnak, mintha már nem azonosítanád magad az "én"-nel, nyilvánvalóan nem ugyanaz.
És olyan könnyű véletlenül az egyik személyes identitásunkat egy másikra cserélni. A régi "fel nem ébredt" énünket a fényes új, felsőbbrendű "felébredt" énünkre cserélni.
Lehet, hogy ez az új én nagyon spirituálisnak hangzik, és olyan szavakkal bővült a szókincsük, mint a "namaste".
Talán ez az új én több spirituális tevékenységet végez. Az idejét meditációval és jógával tölti, ahogyan azt minden jó spirituális embernek tennie kell.
Ez az új spirituális én más spirituális emberekkel lóghat együtt. Ők is sokkal spirituálisabbnak tűnnek és hangzanak a szokásos "öntudatlan" emberekhez képest, tehát jobbnak kell lenniük.
Magabiztosnak és megnyugtatónak érezzük magunkat abban a tudatban, hogy megcsináltuk. Megvilágosodtunk... vagy legalábbis nagyon közel vagyunk hozzá.
De csapdába estünk.
Egyáltalán nem vagyunk ébren, csak felcseréltük az egyik hamis "ént" egy másikra.
Mert amit azok mondanak nekünk, akik elérik az igazi spirituális ébredést, az a következő:
Nem létezhet olyan, hogy "felébredt személy", mert a felébredés természete éppen az, hogy felfedezzük, hogy nincs különálló személy.
Nincs én, ha egyszer spirituálisan felébredtél. A spirituális felébredés egységet jelent.
A személyes én alatt a felébredés egy mélyebb jelenlétet mutat. És így a "én", amely felébredtnek érzi magát, még mindig az egó kell, hogy legyen.
Záró gondolatok: Mindannyian ugyanabba az irányba tartunk, csak más-más útvonalon haladunk.
A spiritualitás - az út során szerzett tapasztalataink és a felébredés kezdete - hihetetlenül zavaros időszak lehet.
Így érthető, hogy mindannyian egy követendő mintát keresünk.
Ironikusnak tűnhet, hogy az egység felé vezető út oly elszigetelőnek vagy időnként magányosnak tűnhet.
Elgondolkodhatunk azon, hogy hogyan is állunk, vagy aggódhatunk, hogy tévútra lépünk az út során.
De a nap végén, függetlenül attól, hogy milyen különböző utat választunk, végső soron mindannyian ugyanoda tartunk.
Ahogy Ram Dass spirituális tanító fogalmaz a "Journey of Awakening: A Meditator's Guidebook" című könyvében:
"A spirituális út egyéni, nagyon személyes. Nem lehet megszervezni vagy szabályozni. Nem igaz, hogy mindenkinek egyetlen utat kell követnie. Hallgass a saját igazságodra."
