5 spirituális jelentés, amikor nem tudsz lélegezni

Ijesztő érzés lehet, amikor nem tudsz lélegezni, de tudod, hogy ennek spirituális jelentése is van?

Többről van szó, mint ami látszik, amikor nem tudsz levegőt venni.

Nézzük meg ennek öt okát.

1) Nem tudsz kapcsolatot teremteni a szellemvilággal.

A légzés természetes számunkra: az első lélegzetvételünket születésünkkor vesszük, mindenféle irányítás nélkül.

Ez egy olyan tevékenység, amely fajunk számára erőfeszítés nélküli, és létfontosságú az életben maradásunkhoz, mégis olyasmi, amit néha természetesnek veszünk.

Általánosságban elmondható, hogy nem szánunk időt arra, hogy tiszteljük és tiszteletben tartsuk a lélegzetünket.

Egyszerűen fogalmazva: gyakran nem gondolunk a légzésünk erejére, és arra, hogy hogyan tudunk ezen keresztül kapcsolatba lépni a szellemvilággal.

Annyi csodálatos dolog van, amit a lélegzetünkkel tehetünk, és mindez ingyenes és teljesen a mi kezünkben van. Például a Daily Guardian elmagyarázza:

"Spirituális szinten az elme lélegzése gondolataink minőségével és ezáltal életünk megtapasztalásával függ össze. Lélegezzük be a pozitív és erőteljes energiát, és lélegezzük be a szeretetet és a békét. Ahogy ezeket a magas rezgésű gondolatokat generáljuk, könnyebben tudjuk kilélegezni és kiűzni a negatív és stresszes gondolatokat és érzelmeket".

Használhatjuk a légzésünket arra, hogy megváltoztassuk a hangulatunkat, és elengedjük azokat a dolgokat, amelyek már nem szolgálnak minket, és ezzel ténylegesen megváltoztatjuk a fiziológiánkat.

Milyen csodálatos ez?

Ha jelenleg a légzéssel küzdesz, úgy érezheted, hogy ez az állapot messze van.

Nem kap levegőt? Ha ez nem valamilyen egészségügyi probléma miatt van, akkor meg kell néznie a benne rejlő spirituális üzenetet.

Személy szerint úgy gondolom, hogy a fizikai és mentális megnyilvánulásaink mögött mindig van spirituális ok.

Tapasztalatom szerint, amikor nem tudtam teljesen belélegezni, és légszomjam volt, az olyan időszakokban történt, amikor elszakadtam a testemtől. Ezt a jelzést úgy vettem, mint a szellemem jelzését, hogy szó szerint azt mondja: "gyere haza".

Ez a jelzés akkor történt, amikor tudatosan megnyomtam a "kikapcsolást" egy időre, és azt mondtam, hogy rendben van, hogy mérgeket juttatok a testembe, hogy szó szerint elzsibbasszam a fájdalmat.

Azokban az időkben, amikor megnyomtam ezt a gombot, rosszul bántam a testemmel a bennem kavargó negatív gondolatok, a dohány, amit elszívtam, és az egészségtelen ételek, amelyek nem tápláltak.

Egyszerűen fogalmazva: mérgező környezetet teremtettem ezekben az időkben, amikor elszakadtam a szellemvilágtól. Mindvégig tudtam, hogy ez helytelen és káros, és kemény voltam magammal a tetteim miatt.

Nos: ha kapcsolatban álltam volna a szellemvilággal, és követném a spirituális gyakorlatomat, tudom, hogy nem a mérgeket választottam volna.

Olyan egészséges döntéseket hoztam volna, amelyek a spiritualitás táplálását szolgálják, és nem zsibbasztanak el attól, hogy együtt üljek a fájdalommal.

Ez igaz: amikor a spirituális gyakorlataim áramlásában vagyok - legyen szó akár egy légzőműhely meghallgatásáról, naplóírásról vagy a természetben töltött időről -, az utolsó dolog, amit tenni akarok, hogy ártok a testemnek.

Ehelyett azt szeretem a legjobban, hogy veszek egy nagy, mély lélegzetet, és belenyugszom a pillanatba.

Ez elvezet a második pontomhoz...

2) Nem vagy jelen a pillanatban

Persze, naponta körülbelül 25 000 lélegzetet veszünk, ezért nem javaslom, hogy tudatosan vegyél minden egyes lélegzetet, mivel ez azt jelentené, hogy ez lesz a kizárólagos fókuszod.

Ez nem reális.

Én azonban bátorítanám ezt a fajta légzésgyakorlatot a nap egy részében, minden nap.

Ez lehet öt, tíz vagy harminc perc.

Hidd el, ez megváltoztatja a játékot, és lehetővé teszi, hogy megérkezz a jelen pillanatba, és teljesen önmagaddal és a lélegzeteddel legyél.

Kérdezd meg magadtól: mikor vettél utoljára szándékosan levegőt? Ha nem emlékszel, de mostanában nehezen veszed a levegőt, az annak a jele lehet, hogy nem vagy eléggé jelen a mindennapi pillanatokban.

De megértem, hogy nehéz lehet megtanulni, hogyan kell szándékosan lélegezni, különösen, ha még soha nem csináltad ezt korábban.

Ha ez a helyzet, akkor nagyon ajánlom, hogy nézze meg ezt az ingyenes légzővideót, amelyet Rudá Iandê sámán készített.

Rudá nem egy újabb önjelölt életvezetési tanácsadó. A sámánizmus és saját életútja révén az ősi gyógyító technikák modern kori fordulatát alkotta meg.

Az élénkítő videóban szereplő gyakorlatok több éves légzésmunkával kapcsolatos tapasztalatot és ősi sámáni hiedelmeket ötvöznek, és arra szolgálnak, hogy segítsenek ellazulni, és kapcsolatba lépni a testünkkel és a lelkünkkel.

Miután sok éven át elfojtottam az érzelmeimet, Rudá dinamikus légzésáramlása szó szerint újraélesztette ezt a kapcsolatot.

És ez az, amire szükséged van:

Egy szikra, amely újra összekapcsolja Önt az érzéseivel, hogy elkezdhessen a legfontosabb kapcsolatra összpontosítani - arra, amelyet önmagával ápol.

Ha tehát készen állsz arra, hogy búcsút mondj a szorongásnak és a stressznek, nézd meg az alábbiakban a hiteles tanácsait.

Kattintson ide az ingyenes videó megtekintéséhez.

Miért érdemes mélyeket lélegezni? A Spiritualitás gyakorlata című könyv szerzője, Frederic Brussat írja:

"Azok számára, akik mélyen lélegeznek, a testben lévő feszültségek természetes módon oldódnak. Itt van a stressz, a depresszió, az álmatlanság és a trauma által kiváltott érzelmek és viselkedésmódok gyógyszermentes ellenszere. Azok számára, akik sekélyen lélegeznek, a munka és a mindennapi élet stressze és szorongásai a test azon helyein záródnak be, amelyek nem mozognak, ahogyan lélegzünk."

A szándékos légzés szó szerint lehetővé teszi a tested számára, hogy optimálisan működjön. Fontold meg, hogy egy edzés után (ahol mély lélegzetvétel közben oxigénnel árasztod el a testedet) a Rudá ingyenes légzővideóját használd.

Nos: ha Ön olyan valaki, aki szerint ez az egész "legyél jelen" dolog túlértékelt, akkor javaslom, hogy vegye kézbe Eckhart Tolle: A jelen ereje című könyvét, és ismerje meg a mindennapi tudatosság filozófiáját, amely a jelen pillanatba juttatja Önt.

A könyvben található idézetek közül néhány nagyon tetszett nekem, és megerősítésként használom őket, hogy a jelen pillanatba kerüljek. Különösen tetszik:

"Az élet most van. Soha nem volt olyan idő, amikor az életed ne lett volna most, és nem is lesz soha."

Használd ezt arra, hogy lehorgonyozz a pillanathoz, még akkor is, amikor az elméd el akar menekülni.

3) Ez annak a jele, hogy nem érzed jól magad az életben.

Ha a légzése felszínes és korlátozott, az annak lelki jele lehet, hogy nem érzi jól magát az életben.

Kezdje azzal, hogy felteszi magának az őszinte kérdést: jól érzem magam az életemmel?

Azt is megkérdezheted magadtól: mi az, ami kényelmessé tenné az életemet?

Nézze meg alaposan a válaszait - ha elismerte, hogy nem érzi jól magát az életben, nézze meg, mi az, ami ennyire kényelmetlenül érzi magát, és milyen életet szeretne.

Naplózza ezeket a gondolatokat, és dátumozza a bejegyzést, hogy a jövőben visszagondolhasson rá, és láthassa, milyen messzire jutott.

Nos: az életben való elkényelmesedés megköveteli, hogy a jelen pillanatban legyél, amiről korábban már beszéltem.

Ez azt jelenti, hogy nem fantáziálsz tovább a jövőről és nem élsz a múltban, hanem elfogadod azt, ami most van.

Persze, pozitív cselekedet, ha célokat tűzöl ki a jövőre nézve, amelyekért dolgozni szeretnél, de ne töltsd a mindennapjaidat azzal, hogy a jelenlegi körülményeid miatt szerencsétlennek érzed magad.

Ha így teszel, akkor idővel a negativitás spiráljába fogsz kerülni.

Ehelyett légy boldogan elégedetlen.

Most: Tudom, milyen érzés ebben a térben élni, amikor nem igazán érzem jól magam az életben, ahogyan van.

Tudod, ha őszinte akarok lenni, jelenleg nem igazán vagyok elégedett az élettel.

Igyekszem mindent megtenni, hogy kihúzzam magam belőle, mivel tudom, hogy ez csak még nagyobb problémát okoz, és azt jelenti, hogy még több olyan dolgot vonzok magamhoz, amit nem akarok.

A vonzás törvényének eszméjét követem, ezért tudatosan arra törekszem, hogy ne a rosszra koncentráljak.

De időnként nehéz, ha az ember nem érzi jól magát az életben... Ez az én valóságom.

Elmondom a személyes történetemet:

Kívülről úgy tűnhet, hogy rengeteg szabadságom van, hogy mozogjak és utazgassak (amit imádok), nem vagyok bérleti szerződéshez kötve, és távolról is tudok keresni, ráadásul egy új, izgalmas kapcsolatban élek.

Ezek a dolgok mind igazak, és nagyon hálás vagyok értük. A körülményeim, ha így nézem őket, fantasztikusak.

Másrészt viszont azon kapom magam, hogy a negatívumokra koncentrálok, például arra, hogy húszas éveim végén újra otthon kell élnem anyukámmal, és távol kell lennem a társasági körömetől. Szeretném, ha a saját életteremben független lennék, és lehetőségem lenne arra, hogy felzárkózzak a korombeli hasonló gondolkodású emberekhez.

Felismerem, hogy a gondolataim a hiányra és mindarra terelődnek, amim nincs, de szeretném, ha lenne.

Bár az életemben rengeteg csodálatos dolog van felsorolva, ezeket beárnyékolja a vélt hiány.

Ez lesz a fixációm, és úgy tűnik, hogy a negativitás spiráljába kerülök.

Valamilyen oknál fogva úgy tűnik, hogy elveszítem a perspektívát. Nemcsak az életem összes pozitívumát, hanem az események sorát is, amelyek ide vezettek, és a változást, amit elszenvedtem.

Véget vetettem egy hosszú távú kapcsolatnak, összepakoltam a cuccaimat, és visszaköltöztem anyámhoz, miközben egyidejűleg új tanfolyamot kezdtem, és megváltoztattam a munkaheti beosztásomat.

Egyszerre hatalmas változáson mentem keresztül, és ez nem is volt olyan régen!

Úgy tűnik, azt is szem elől tévesztem, hogy mozgásba hozom a dolgokat, és dolgozom értük, azzal a szándékkal, hogy a jövőben újra saját terem legyen. Nem fogok örökké a gyerekkori hálószobámban élni!

Bár tudom, hogy az elégedettség kulcsa a perspektívában rejlik - és abban, hogy az elmédet a pozitívumokra összpontosítsd -, mégis nagyon gyorsan a kellemetlen és boldogtalan érzés helyére kerülök.

Szinte etetem magam egy hamis történettel, ami spirálba taszít. Azon gondolkodom, hogy mit gondolnak rólam mások, pedig valószínűleg meg sem fordul a fejükben! Ha mégis, akkor valószínűleg csak szórakozom -utazom és nagyon szerelmes vagyok.

Ezért azt teszem, hogy mélyeket lélegezzek és elfogadom azt, ami van, amikor vannak dolgok, amiken ebben a pillanatban nem tudok változtatni.

Ez a megadás aktusa.

A mély lélegzetvétel segít emlékezni arra, hogy annyi jó van az életemben - pontosan úgy, ahogy van.

Tovább is mehetnék, és azt gondolhatnám: Hé! Csoda, hogy egyáltalán itt vagyok és lélegzem.

Mostanra már tudod, hogy vannak céljaim, amelyekért dolgozom, és látom, hogy szükség van a jövőkép megtartására. De ami ugyanilyen fontos, az az, hogy teljesen elfogadjuk a jelen pillanatot, hogy lehetővé tegyük számodra, hogy elkényelmesedj.

Ha ellenállsz, csak ellenállást hozol létre a testedben, ami fájdalmat és zűrzavart eredményez.

Szeretnék megosztani egy másik idézetet Eckhart Tolle A most ereje című könyvéből:

"Bárhol is vagy, légy ott teljesen. Ha elviselhetetlennek találod az itt és mostodat, és ez boldogtalanná tesz, három lehetőséged van: kivonod magad a helyzetből, megváltoztatod, vagy teljesen elfogadod."

Mit jelent ez az Ön számára?

Ha kényelmetlenül érzed magad az életben, vannak olyan lehetőségeid, amelyek kimozdítanak ebből a helyzetből.

És a legjobb rész?

Mindez egy egyszerű gondolkodásmódváltással lehetséges, a mély lélegzetvétel és a spirituális gyakorlat iránti elkötelezettség erejével.

Van azonban valami, amit el kell mondanom a spirituális gyakorlatokról:

A személyes spirituális utazásod során milyen mérgező szokásokat vettél fel tudtodon kívül?

Az a szükséglet, hogy mindig pozitívak legyünk? A felsőbbrendűség érzése azokkal szemben, akiknek nincs spirituális tudatosságuk?

Még a jó szándékú guruk és szakértők is tévedhetnek.

Az eredmény az, hogy a végén az ellenkezőjét éred el annak, amit keresel. Többet ártasz magadnak, mint amennyit gyógyítasz.

Még a körülötted lévőket is megbánthatod.

Ebben a szemnyitogató videóban Rudá Iandé sámán elmagyarázza, hogyan esünk oly sokan a mérgező spiritualitás csapdájába. Ő maga is átélt egy hasonló tapasztalatot utazása kezdetén.

Ahogy a videóban is említi, a spiritualitásnak arról kell szólnia, hogy megerősítsük önmagunkat. Nem az érzelmek elfojtásáról, nem mások megítéléséről, hanem arról, hogy tiszta kapcsolatot alakítsunk ki azzal, aki a magunk mélyén vagyunk.

Ha ezt szeretné elérni, kattintson ide az ingyenes videó megtekintéséhez.

Még akkor is, ha már jócskán benne vagy a spirituális utazásodban, sosem késő megtanulni a mítoszokat, amiket az igazságért vettél!

4) Támogatnia kell valakit a nehéz körülmények leküzdésében.

Néha azon kapom magam, hogy elakad a lélegzetem, amikor arra gondolok, hogy a körülöttem élő emberek mennyi problémával küzdenek.

Ez lehet a barátokkal vagy a családdal kapcsolatos.

Amikor például arra gondolok, hogy anyukám milyen küzdelmeken megy keresztül anyagilag - a válási megállapodás a láthatáron, és annyi szarság van az életében -, érzem, hogy megváltozik a helyzetem.

Még ha nem is történik velem, a testemet feszesnek és korlátoltnak érzem.

Szinte érzem, hogy mennyire sekély a légzésem - csak a mellkasom tetejéből lélegzem, nem pedig az egész testemből.

A szorongás okozza a felszínes légzést.

Lelkileg ez a fajta korlátozott légzés annak a jele lehet, hogy ennek a személynek szüksége van az Ön támogatására. Ezt úgy is lehet értelmezni, mintha Ön testesítené meg azt a szorongást, amit ő érez.

Ha Ön is tapasztalt már hasonlót, az annak a jele lehet, hogy támogatnia kell valakit, aki közel áll Önhöz.

Vegye kézbe a naplóját, és dokumentálja érzéseit, hogy segítsen tisztázni a helyzetet, és elérje az adott személyt.

Most, hogy megértettem a légzés erejét, és azt a képességét, hogy segít leküzdeni a stresszt és kezelni a szorongást, igyekszem egy igazán mély, szándékos levegőt venni, amikor elkap a szorongás.

Ez lehetővé teszi számomra, hogy visszatérjek a testembe és magamhoz a majom elmémből, ami 100 mérföld/órás sebességgel halad.

Neked is ezt kellene tenned.

Egyszerűen fogalmazva: nem gondoljátok, hogy elképesztő, hogy a légzés mire képes a testünkkel?

Crystal Goh a Mindfulnál elmagyarázza, hogy a légzés valójában olyan, mint az agyad távirányítója:

"Tehát az orrunkon keresztül történő belégzés szabályozhatja az agyi jeleket, és jobb érzelmi és memóriafeldolgozáshoz vezethet, de mi a helyzet a kilégzéssel? Ahogy korábban említettük, a lassú, egyenletes légzés aktiválja idegrendszerünk nyugtató részét, és lelassítja a szívverésünket, csökkentve a szorongás és a stressz érzését.""

Gondoljunk csak bele: rendelkezésünkre áll ez az ingyenes eszköz, amely segít abban, hogy kényelmesen és békében éljünk. Csak meg kell tanulnunk, hogyan használjuk ki a legtöbbet belőle!

5) Nem vagy hajlandó kitörni a komfortzónádból.

Úgy érzed, hogy tömegesen szeretnél változtatni az életeden, de megrémít a változás gondolata?

Kérdezd meg magadtól őszintén.

Ne érezd magad rosszul a válasz miatt, ha az igazság az, hogy megbénít a félelem.

Ez egy nagyon is normális emberi reakció, tekintve, hogy a szenvedés és a fájdalom elkerülésére vagyunk beidegződve, és az az ősi célunk, hogy egyszerűen életben maradjunk.

Tapasztalatom szerint időbe telik, amíg az ember bátorságot merít ahhoz, hogy kitörjön a vélt komfortzónából.

Emlékszem, tavaly tavasszal azt mondtam valakinek, hogy gyökeresen meg akarom változtatni az életemet - hogy nem vagyok teljesen boldog, és azt akarom, hogy minden más legyen.

Szó szerint azt mondtam: "Mindent meg akarok változtatni".

Abban az időben nehezen kaptam levegőt, miközben küzdöttem ezzel a változással, amit meg kellett tennem.

Ez egy ideig így ment: csak a nyár végén döntöttem úgy, hogy elhagyom a kapcsolatomat, elköltözöm a környékről, és felrázom a munkámat.

Nos: a legjobb (és vitathatóan időnként rosszabb) dolog a korban, amelyben élünk, az az információ mennyisége, amelyhez hozzáférhetünk.

Azért mondom ezt, mert nagyon hálás vagyok, hogy annyi nagyszerű workshopra, podcastra tudtam ráhangolódni, és olyan könyveket vásároltam a személyes fejlődésről, amelyek a komfortzóna gondolatáról szólnak.

Hálás vagyok, mert ezek a források arra bátorítottak, hogy vakon ugorjak a hittel, hogy a bátorság másik oldalán ott van a jóság.

Számos idézet van, amelyekhez újra és újra visszatérek, és amelyek segítettek megtalálni a szükséges bátorságot az ugráshoz:

"Választhatod a bátorságot, vagy választhatod a kényelmet. Mindkettő nem lehet meg." - Brene Brown

"Tegyél minden nap egy olyan dolgot, ami megrémít." - Eleanor Roosevelt

"A legnehezebb dolog elhagyni a komfortzónádat. De el kell engedned a megszokott életedet, és vállalnod kell a kockázatot, hogy azt az életet élhesd, amiről álmodsz." - T.Arigo

"Azzal, hogy magad mögött hagyod a komfortzónádat, és belevágsz valami újba, megtudod, hogy ki vagy igazán képes lenni." - Anonymus.

Javaslom, hogy írja le ezeket, és használja őket megerősítésként, ha felismeri, hogy nem hajlandó kitörni a komfortzónájából - pedig tudja, hogy itt az ideje.

Vágj bele, és találd meg a személyes erődet!

Kezdd magaddal. Ne keress külső megoldásokat az életed rendbetételére, mélyen belül tudod, hogy ez nem működik.

És ez azért van így, mert amíg nem nézel magadba, és nem szabadítod fel személyes erődet, addig soha nem találod meg azt az elégedettséget és beteljesülést, amit keresel.

Ezt Rudá Iandê sámántól tanultam. Az ő életfeladata, hogy segítsen az embereknek helyreállítani az egyensúlyt az életükben, és felszabadítani a kreativitásukat és a lehetőségeiket. Hihetetlen megközelítése van, amely az ősi sámántechnikákat modern kori csavarral ötvözi.

Rudá kiváló ingyenes videójában hatékony módszereket mutat be a komfortzónából való kitörésre.

Ha tehát jobb kapcsolatot akarsz kialakítani önmagaddal, fel akarod szabadítani a végtelen potenciálodat, és a szenvedélyt szeretnéd minden tevékenységed középpontjába állítani, akkor kezdd el most, és nézd meg az ő hiteles tanácsait.

Itt van egy link az ingyenes videóhoz.

Tetszett a cikkem? Lájkolj a Facebookon, hogy még több ilyen cikket láthass a hírfolyamodban.