Mit tegyünk, ha az élet unalmas

Még akkor is, amikor otthon ragadunk a bezártságban, egy óceánnyi lehetőség van arra, hogy izgalmas életet éljünk.

Mégis otthon ülsz, mint egy döglött krumpli, és unod az életet.

Hogyan lett ez így?

Az életet izgalmasnak, vibrálónak és teljesnek érezheted. Nem kell kint lenned, hogy azokat a dolgokat csináld, amiket régen. Túljuthatsz az unalmon, és újra élőnek érezheted magad, ha néhány egyszerű dolgot másképp csinálsz.

Azzal kezdődik, hogy megértjük, miért érezzük oly sokan, hogy unatkozunk az életben.

A brutális igazság az, hogy a modern társadalom olyan dolgok rabjává tesz minket, amelyek hosszan tartó unalmat eredményeznek. Ebben a cikkben elmagyarázom, hogyan történt ez, és hogyan tudod végül legyőzni az unalmat.

Minél több időt töltesz a sodródással, annál kevesebb időt töltesz azzal, hogy úgy érezd, élsz. Változtassunk ezen, először is azzal, hogy megértjük, mit jelent unatkozni.

Mit jelent unatkozni?

Otthon ragadtál, unod az életet.

Ha unatkozol, könnyen elfogadod az életed számos elemét. Lehet, hogy unod a kapcsolatodat, unod a partneredet, unod a munkádat, unod a kedvenc ételedet vagy unod a hobbidat.

A pszichológusok kitaláltak egy nevet erre az állapotra. Ők hedonikus adaptációnak nevezik. Ez az a viselkedési jelenség, amely azt az emberi tendenciát írja le, hogy lassan hozzászokunk azokhoz a dolgokhoz, amelyeket újra és újra megteszünk.

Amikor először tapasztalunk meg valamit, érzelmi reakciónk a legmagasabb szinten van.

Ahogy újra és újra ugyanazt a dolgot tapasztaljuk, az érzelmi reakció apránként csökken, míg végül egyáltalán nem lesz érzelmi reakció.

Ez az a pont, amikor elkezdjük azt érezni, hogy "Ez annyira unalmas".

Valószínűleg most is ezt tapasztalod, miközben otthon ragadtál a zárlatban.

Mielőtt elmagyaráznánk, mit tehetsz, hogy ne unatkozz, fontos, hogy megértsd ezt az 5 okot, amiért a modern társadalom olyan unalmassá tette számodra az életet.

5 ok, amiért a modern világ l ife unalmas

Egy olyan világban élünk, ahol ezer csatorna, milliónyi weboldal, számtalan videojáték, film, album és rendezvény van, ahol soha nem látott módon lehet utazni a világban, nyelveket tanulni és egzotikus konyhákat kipróbálni, ezért a modern világban az unalom járványszerűsége oximoronikusnak tűnik.

Hirtelen minden megváltozott, és te otthon ragadtál.

Már a válság előtt is sokan számoltak be krónikus unalomról és a beteljesülés érzéséről. Miért van ez így?

Íme 5 ok, amiért a modern világ a bukásra kényszerít:

1) Túlstimuláció

Az emberi elme több okból is hajlamos a függőségre: a biokémiai függőség az élvezetes élményt követő dopaminfelszabadulástól; a viselkedési függőség az azonos tevékenységek ismétlésétől és a rutin megszokásától; a pszichológiai függőség a tevékenységek követésétől, hogy ne érezzük magunkat a társak által társadalmilag kirekesztettnek.

Ez csak néhány ok, amiért függővé válhatunk bármitől, ami eléggé megnyomja a gombjainkat a megfelelő módon.

Ebben az esetben a túlstimuláció széles körben elterjedt függőségéről van szó.

A birtokunkban lévő technológia folyamatosan ösztönöz bennünket.

A tévéműsoroktól a videojátékokon át a közösségi médiáig, a filmekig, az sms-ekig, a fotókig és minden másig, ami egész nap kitölti a személyes közösségi hírfolyamainkat és az időnket, soha nem vágyunk több szórakozásra egy olyan világban, amely tele van vele.

De ez a túlstimuláció túl magasra tette a mércét.

Azzal, hogy túlstimuláltak vagyunk, soha nem érezzük magunkat stimuláltnak.

Csak a maximális szórakoztatás képes kielégítő szinten tartani az ingerlékenységet, egyszerűen azért, mert olyan régóta fuldoklunk benne.

2) Alapvető szükségletek kielégítése

Az emberi történelem nagy részében az alapvető életszükségletekhez való folyamatos hozzáférés nem volt garantált.

Az élelem, a víz és a menedék olyan dolgok voltak, amelyekért az emberek többségének mindig is meg kellett küzdenie, és az olyan modern dolgok, mint az alapvető emberi jogok, az emberi civilizáció túlnyomó többsége számára aligha jöhettek szóba.

Manapság sokunknak (vagy legalábbis azoknak, akik ezt a cikket olvassák) nem kell annyira aggódnunk az alapvető dolgok - élelem, víz és fedél - miatt.

Lehet, hogy még mindig küzdünk a számlák kifizetésével, de csak a legrosszabb forgatókönyvek szerint kell szembenéznünk az éhezés, a vízhiány és az alvóhely hiányának valóságával.

Az emberiség küzdelme oly sokáig az volt, hogy ezeket az alapvető emberi szükségleteket kielégítse, és így programozták be az elménket.

Most, hogy sokunknak már kielégítettük ezeket az alapvető szükségleteket anélkül, hogy egész nap a kielégítésükön dolgoznánk, az agyunk kénytelen megkérdezni: most mi lesz?

Ez egy új kérdés, amire sokan még mindig nehezen tudunk válaszolni: Mi jön utána?

Amikor már nem vagyunk éhesek, szomjasak és otthon nélkül, amikor már van partnerünk és szexuális kielégülésünk, és amikor már biztos karrierünk van - akkor most mi lesz?

3) Az egyén és a termelés szétválasztása

Rudá Iandê azt állítja, hogy kapitalista rendszerünk megfosztotta az embereket az értelmüktől:

"Az élet láncolatával való kapcsolatunkat felcseréltük a termelési láncban elfoglalt helyünkkel. A kapitalista gépezet fogaskerekei lettünk. A gépezet egyre nagyobb, kövérebb, mohóbb és betegebb lett. De hirtelen a gépezet megállt, ami kihívást és lehetőséget adott nekünk, hogy újraértelmezzük értelmünket és identitásunkat."

Ehhez a ponthoz a marxista elmélethez fordulhatunk, és megérthetjük az egyén és az általa előállított termék közötti kapcsolatot. A modernitás előtti világban egyértelmű kapcsolat volt a munkás szerepe és az általa nyújtott szolgáltatás vagy munka között.

Nem számított, hogy mi volt a foglalkozása - földműves, szabó, suszter -, az ember világosan megértette a társadalomban betöltött szerepét, mivel az közvetlenül kapcsolódott az általa végzett munkához és az általa előállított termékekhez.

Ma már nem ilyen egyértelmű ez a kapcsolat. Olyan vállalkozásokat és vállalatokat hoztunk létre, amelyek látszólag képzeletbeli szerepeket töltenek be. Ma már számtalan olyan szakma van, amelyek, ha felteszik a kérdést, hogy "Mit termelsz?", nem tudnak egyszerűen válaszolni.

Persze, lehet, hogy megértjük a munkánkat és azt, hogy az óráink hogyan járulnak hozzá a vállalat egészéhez.

De ott van az elidegenedés aközött, amit teszünk és amit produkálunk - ami sok esetben semmi.

Lehet, hogy dolgozunk, fizetést és elismerést érünk el a vállalatunkban és az iparágban, de nem érezzük úgy, hogy valami valódi és kézzelfogható dolog létrehozásán dolgozunk.

Ez végső soron hozzájárul ahhoz az érzéshez, hogy "Mit csinálok az életemmel?", ami visszhangra talál azoknál az egyéneknél, akik úgy érzik, hogy a szenvedélyük értelmetlen, mert a munka, amit végeznek, nem hoz létre semmit, amit igazán el tudnak képzelni.

(Rudá Iandê sámán, és segít az embereknek visszanyerni az élet értelmét. Ingyenes mesterkurzust tart az Ideapodon. Ezrek vettek már részt rajta, és arról számoltak be, hogy megváltoztatja az életüket. Nézd meg.)

4) Irreális elvárások

A közösségi média rákos daganat - nem lehet másképp mondani. FOMO-érzéssel tölt el minket, vagyis a Fear Of Missing Out (Félelem a kimaradástól) érzésével.

Milliomosokat és hírességeket követünk, és elképesztő életükről készült képekkel és videókkal bombáznak minket.

Követjük a saját társainkat is, és látjuk, hogy milyen nagyszerű dolgok történnek az életükben - nyaralások, karrier-előmenetelek, nagyszerű kapcsolatok és így tovább. És akkor kénytelenek vagyunk két dolog közül egyet tenni:

1) Folytatjuk a csodálatos közösségi média tartalmak fogyasztását, miközben lassan úgy érezzük, hogy a saját életünk nem megfelelő.

2) Próbáljunk versenyezni a saját társadalmi köreinkkel, és még jobb és nagyobb dolgokat posztolni, hogy megmutassuk, hogy nekünk is ugyanolyan csodálatos életünk van, mint nekik.

Ez végső soron az irreális elvárások körforgásához vezet, ahol senki sem azért éli az életét, mert azt akarja élni, hanem azért, mert azt akarja, hogy mások is tudják, hogy azt éli.

A végén úgy érezzük, hogy nem lehetünk boldogok vagy teljesek, ha nem éljük az általunk követett emberek izgalmas, vibráló és teljes életét; olyan életet, amelyet a legtöbb esetben lehetetlen lenne lemásolni, és valójában nem is olyan jó, mint amilyennek online látszik.

A rosszból semmit sem látunk, a jóból pedig túlzásba visszük.

Az emberek életének olyan feljavított változatát látjuk, amilyennek ők akarják, hogy lássuk, és semmi negatívumot, csalódást vagy nehézséget, amin ők keresztülmentek. És amikor a saját életünket az övékéhez hasonlítjuk, a miénk sosem érzi úgy, hogy felérne hozzájuk.

Végül feladod - unatkozol, mert nem tudsz versenyezni a boldogságukkal, mert hagytad, hogy mások határozzák meg, mit jelent számodra a boldogság.

5) Nem tudod, mit akarsz.

És végül, ami talán a legfontosabb pont a legtöbbünk számára, akik az élet unalmával szembesülünk - egyszerűen nem tudod, hogy mit akarsz.

A legtöbben nem tudunk jól választani.

A modern világ sokunknak megadta a szabadságot, hogy megválasszuk és megszabjuk életünk útját, a választott karriertől kezdve a házassági partnerig.

Szabadságunk van arra, hogy csak napi 8 órát dolgozzunk, ahelyett, hogy egész nap a farmon vagy a vadászaton töltenénk.

Megvan az a luxus, hogy bárhol tanulhatunk és dolgozhatunk a világon, ahol csak akarunk, így milliónyi lehetőségünk van arra, hogy milliónyi különböző utat járjunk be.

A választásnak ez a szintje bénító lehet. Állandóan azt kell kérdeznünk magunktól: vajon jól döntöttem-e?

Amikor elkezdjük úgy érezni, hogy elégedetlenek vagyunk és nem teljesítettük be az életünket, kételkedni kezdünk a fontos döntéseinkben.

Jó helyen tanultam, jó diplomát szereztem, jó partnert, jó céget választottam?

És mivel oly sok kérdés, oly sok döntés áll rendelkezésünkre, elég egy kis kétely néhányban, és máris úgy érezzük, hogy valami rosszul sült el az életünkben. Amikor ez a kétely bekúszik, a megbánás is megjelenik.

Ez végül életünk minden más aspektusát megmérgezi, és a jelenlegi életünket elégtelennek vagy kielégítetlennek érezzük.

Az unalom leküzdése

Amikor unalom támad, ösztönösen arra törekszünk, hogy kimozduljunk a világba, és új dolgokat adjunk az életünkhöz - ami a probléma része.

Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy a fél világot átutazni, vagy egy őrült buliba menni, vagy egy vad, új hobbit elkezdeni, az a végső megoldás az unalmas életre.

Az új élmények keresése azonban nem hagy időt vagy teret arra, hogy elgondolkodjon az életében meglévő dolgokon.

Amit teszel, az az, hogy még több figyelemeltereléssel és még több ingerrel töltöd meg a napjaidat.

A valóságban bármilyen új, izgalmas dolgot is veszel át, az elkerülhetetlenül meg fog öregedni.

Minden új dolog, amit csinálsz, unalmassá válik, mert a probléma gyökere nem az, amit csinálsz - hanem az, ahogyan csinálod.

Végső soron az unalom a következők tünete:

• Félsz a gondolataidtól
• Nem tudod, mit kezdj a csendes szünetekkel.
• Ön az ingerlés rabja

Amit a legtöbb ember nem ért meg, hogy az unalom egy létállapot - egy tükörképe annak, hogy hogyan éljük az életünket.

Még a világ legizgalmasabb emberei is belefáradnak az életükbe, miután teljesen alkalmazkodtak hozzá.

Az unalom ellen nem a menekülés a megoldás. Ahhoz, hogy az unalmat meggyógyítsuk, meg kell kérdőjeleznünk az autonómiát a saját életünkben.

A következő nagy kaland nem segít az unalmon - de a mindennapi életed kalanddá alakítása igen.

Hedonikus alkalmazkodás: Hogyan tegyük izgalmassá a rutinunkat?

Az unalom leküzdéséhez le kell küzdeni a hedonikus alkalmazkodást.

Ha egyszer túlságosan megszokjuk a rutinunkat, elfelejtjük azokat az apró részleteket, amelyek egykor olyan élvezetessé tették azt.

A tudatosabb gondolkodásmód elfogadása segít új örömöket találni az életben, és a régit folyamatosan újnak fogja érezni.

Íme néhány mentális gyakorlat, amely segíthet leküzdeni a hedonikus alkalmazkodást:

1) Válasszon más útvonalat

Az élet felrázásához nem kell mindig drasztikus változással járnia.

Ez lehet olyan egyszerű, mint a munkába és hazafelé vezető útvonal megváltoztatása. Ahelyett, hogy ugyanazt a buszjáratot választaná, válasszon egy másikat, amely lehetővé teszi, hogy más látnivalókat nézzen meg.

Ez lehetőséget ad az agyadnak, hogy másképp nézzen a dolgokra, ahelyett, hogy ugyanazokat a hirdetőtáblákat és reklámokat bámulnád, amelyeket már ezerszer láttál.

És amikor kezded megunni ezt az útvonalat, térj vissza a régihez. Meg fogsz lepődni, hogy milyen látszólag új dolgokat fogsz észrevenni, ha egyszer adsz magadnak egy kis környezetváltozást.

Természetesen sokan a bezártságban lévők közül most nem mennek dolgozni. De ezt a meglátást otthon is hasznosíthatod.

Ahelyett, hogy mindig ugyanazon az úton sétálna a boltba, próbáljon meg más útvonalat választani. Ha futni megy edzés céljából, rázza fel az útvonalat, amelyen halad.

2) Tegyen fel jó kérdéseket

Cserélje le a szokásos "hogy vagy ma" kérdést valami új és izgalmasra.

Az izgalmas kérdések feltevésének kettős előnye van: először is, arra készteti az agyadat, hogy ne csak a dobozban gondolkodj, másodszor, olyan módon vonod be a partneredet, barátodat vagy munkatársadat, ahogyan eddig még nem tetted.

Ahelyett, hogy a hétvégékről folytatnád ugyanazt az elcsépelt beszélgetést, kérdezz a körülötted lévő emberektől olyan új dolgokat, amiket korábban soha nem kérdeztél volna tőlük.

Válasszon olyan furcsa kérdéseket, mint például: "Ha a világon csak egy ételt ehetne, és semmi mást, mi lenne az?".

Ez lehetőséget ad arra, hogy új dolgokat fedezzen fel a társasági körével kapcsolatban, miközben kíváncsiságra és izgalomra ösztönzi a saját magánéletében.

3) Hagyja az irodát

Ha túl sokáig van kitéve ugyanannak a környezetnek, az unalomhoz vezet. Ha irodában dolgozik, fontolja meg, hogy kérjen a főnökétől egy kis időt, hogy otthonról dolgozhasson.

Használja ki ezt a lehetőséget arra, hogy egy kellemes kávézóban vagy társalgóban telefonáljon, ellenőrizze az e-maileket, és végezze el az irodai feladatokat.

Ha az irodából való kilépés nem képezheti vita tárgyát, fontolja meg az íróasztal átrendezését és funkcióinak átalakítását.

A lényeg az, hogy rákényszerítsük az agyunkat, hogy újra elkezdjünk figyelni, ahelyett, hogy robotpilótára kapcsolnánk magunkat.

Ha egyszerűen csak megcseréli az összes holmijának fiókját, az agya megtanulja, hogy jobban figyeljen, amikor legközelebb a tűzőgépért nyúl.

4) Egyen a kezével

Az étkezési élménynek számos összetevője van.

Szeretjük azt hinni, hogy csak az ételek és a kiszolgálás minősége számít, de az igazság az, hogy az élmény is kiszínezheti, hogyan alakul a fejünkben.

Gondolkodtál már azon, hogy miért olyan jó kínai kaját enni?

Nem azért, mert Michelin-csillagos ételeket eszel; valószínűleg azért, mert a földön ülsz, és pálcikával eszed a dobozból.

A kézzel evés olyan tanács, amelyet szó szerint és átvitt értelemben is megfogadhatsz.

Ha legközelebb eszik valamit, hagyja el az evőeszközöket, és szánjon időt arra, hogy minden egyes falatot megízleljen.

Tapintsa meg az étel textúráját, és gondoljon arra, hogy az hogyan járul hozzá az étkezési élményhez.

A hedonikus alkalmazkodás leküzdése arról szól, hogy újdonságot találjunk a már megszokott dolgokban (például az evésben, az ingázásban vagy a munkában), és ehhez új, furcsa módokat találjunk.

Miért unod az életet

Menjünk egy kicsit mélyebbre, hogy mit jelent unatkozni. életet?

Ez azt jelenti, hogy az életed elvesztette az irányt. A szenvedélyeid kiégtek. A hőseid eltűntek. A reményeid és álmaid már nem számítanak.

És nem tudod, mit tegyél ellene.

Az élet megunása úgy tűnhet, mintha a semmiből történne, de ez soha nem így van. Ez inkább egy folyamat, de olyan, amiről nem veszed észre, hogy megtörtént, amíg teljesen be nem következik.

A folyamat megköveteli, hogy bizonyos események történjenek az életedben, és ha egyszer már eleget tapasztaltál ilyen típusú eseményeket anélkül, hogy valóban megbirkóznál velük, akkor megragadsz a lyukban, amit úgy hívnak, hogy "unod az életet".

Íme, milyen tapasztalatok vezethetnek ehhez az érzéshez:

• A szíved összetört, és túl fáradtnak érzed magad ahhoz, hogy újra kitegyél magadért.
• Megpróbáltál elérni valamit, és kudarcot vallottál, ezért most azt hiszed, hogy bármi mással is próbálkozol, ugyanúgy fog végződni.
• Mélyen és szenvedélyesen törődött egy projekttel vagy elképzeléssel, de valamilyen módon csalódnia kellett.
• Hónapokat vagy éveket töltöttél azzal, hogy megpróbálj változtatni a helyzeteden, hogy többet hozz ki az életedből, de a dolgok folyton az utadba állnak, és így nem tudsz továbblépni.
• Úgy érzed, hogy kifutsz az időből, hogy azzá válj, aki lenni szeretnél; úgy érzed, hogy ebben a korban még nem vagy az, akinek lenned kellene.
• Más emberek, akik egykor egyenrangúak voltak veled a karrier vagy a projektek tekintetében, megvalósították az álmaidat, és most úgy érzed, hogy az álmaidat soha nem neked szánták.
• Soha nem éreztél igazán szenvedélyesnek semmit, és most attól félsz, hogy soha nem fogod azt érezni, amit mások éreznek.
• Az elmúlt néhány évben ugyanazt az életet és rutint élted, és nem látod, hogy ez egyhamar megváltozna; úgy érzed, hogy ez az életed hátralévő része, és minden új dolognak vége van az életedben.

Az életeddel való unatkozás sokkal mélyebb érzés, mint egyszerűen csak unatkozni. Olyan érzés, amely az egzisztenciális válság határát súrolja; időnként ez a az egzisztenciális válság egyik fő jele.

És végső soron abban a belső konfliktusban gyökerezik, amellyel mindannyian szembesülünk - ez az? Ez az én életem? Ez minden, amire hivatott vagyok?

És ahelyett, hogy szembenéznénk ezekkel a nehéz kérdésekkel, elfojtjuk és elrejtjük őket. Ez ahhoz az érzéshez vezet, hogy unjuk az életet.

Vannak kérdések és konfliktusok, amelyekről tudjuk, hogy meg kell küzdenünk velük, de attól félünk, hogy nincs bátorságunk szembenézni velük, mert lehet, hogy nem tetszenek a válaszok, amelyeket meg kell adnunk, ha szembesülünk ezekkel a kérdésekkel.

Az unalom három típusa

A világhírű buddhista Sakyong Mipham szerint az unalomnak három fajtája van. Ezek a következők:

- Szorongás: A szorongásos unalom olyan unalom, amelynek gyökerét a szorongás táplálja. Mindig ingereket használunk arra, hogy lekössük magunkat.

Azt hisszük, hogy a szórakozás olyasvalami, amit egy külső stimulánsnak - egy másik emberrel való tevékenységnek - kell előidéznie, és ha nem rendelkezünk ilyen külső stimulánsokkal, akkor tele leszünk szorongással és rettegéssel.

- Félelem: A félelem az unalom az önmagunktól való félelem. A félelem attól, hogy mihez vezetne az ingerületmentesség, és mi történhet, ha hagyjuk, hogy elménk egyszer csak nyugodtan üljön és gondolkodjon.

Sokan vannak, akik ki nem állhatják a gondolatot, hogy egyedül pihenjenek az elméjükkel, mert ez arra kényszeríti őket, hogy olyan kérdéseket tegyenek fel, amelyekkel nem akarnak foglalkozni.

- Személyes: A személyes unalom annyiban különbözik az első kettőtől, hogy sokkal inkább reflektív, és azt igényli, hogy az ember elemezze, mit jelent az unalom, ahelyett, hogy alapösztönből kerülné azt.

Ez a fajta unalom azoknál fordul elő, akik megértik, hogy unalmuk nem a külső ingerek hiányából ered, hanem abból, hogy személyesen nem képesek érdekesen foglalkozni a világgal.

Azért unatkozunk, mert a gondolataink ismétlődnek és unalmasak, nem pedig azért, mert a világ nem tud minket szórakoztatni.

Nem az unalom a probléma

Ha legközelebb unatkozol, küzdj a késztetés ellen, hogy spontán tengerparti kirándulást foglalj, vagy valamilyen testmódosításba kezdj. Végső soron az unalom nem annyira probléma, mint inkább tünet.

Az unalmat többnyire az teszi elviselhetetlenné, hogy az emberek problémaként kezelik. A valóságban az unalom elől nem kell menekülni.

Az unalom mindenki létezésének normális, ha nem is elkerülhetetlen része. Ez nem egy probléma, ami elől menekülni kell - ez egy lehetőség arra, hogy feltegyük magunknak a kérdést: "Hogyan csinálhatnám másképp a dolgokat?".

Tetszett a cikkem? Lájkolj a Facebookon, hogy még több ilyen cikket láthass a hírfolyamodban.